Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - JUSZTIN MÁRTA: Külföldi utamból

jéről" , amivel megszűri, értelmezi az információkat. Az utazás reflexió a másik kultúrára, de egyben önreflexió is: „Aligha van olyan útleírás, amelyről legalább egyszer el ne mondták volna, hogy többet árul el szerzőjéről, mint azokról az országokról és kultúrákról, amelyek leírásával foglalkozik." Seltmann cikksorozarára is igaz ez a megállapítás. A beszámolókat két szinten érdemes vizsgálni: a hézagos és szűkszavú, tendenciózusan válogatott, de mégis az utazással kapcsolatos tudósítások konkrét szintjén, a kor utazási divatján belül, valamint a mögöttük meghúzódó, mélyebb, érdekesebb, a tulajdonképpeni „üzenet" szintjén az önreflexió kontextusában, ami mögött a zsidóság korabeli problémái, „a külső változás és a belső áralakulás" útkereséseinek neuralgikus pontjai sejlenek fel. Az úti beszámolóban egy lehetséges megoldást sugall Seltmann. Az utazás mint a polgári életforma része a 19. században A legősibb időktől kezdve léteznek állandónak tekinthető utazási motivációk, mint például a kereskedelmi vagy a vallási indíttatású utazások. A 17. századi Angliában egy új utazási divat terjedt el: a Grand Tour, az arisztokrata ifjak nevelését lezáró, akár 3 évig is tartó, kialakult útvonalat követő tanulmányút. A Grand Tour „ország2 Hoístede, Gert: Cultures and Organisations: Software of the Mind. London, 1991. 3 Harbsmeier, Michael: Az útleírások mint a mentalitástörténet forrásai. In: Korall, 2006. 26. sz. úrját" Párizs - Torino - Firenze - Róma Nápoly - Velence - Bécs - Rajnavidék Németalföld nevezetességei jelölték ki. Az utazás célja egyértelműen pedagógiai volt. Nemcsak az oktatás során elsajátított klasszikus műveltség helyszíneit keresték fel a nevelőikkel utazó fiatalok, hanem az adott országok társadalmi, politikai viszonyainak megismerésével saját hazájukat is más szemszögből látták. „Az utazásból hazatért emberek - állítja a korabeli Gentleman's Guide - jobb állampolgárokká válnak, miután külföldön látták a zsarnoki kormányzatok siralmas következményeit, tehát jobban megbecsülik a humánus törvényeket, a szabad angol alkotmányt."

4 A 18. század második felétől az érdeklődés a természet felé fordult. Lassan, de megállíthatatlanul terjedr a fürdőre urazás divatja, ami nemcsak gyógyulási, hanem megelőzési, egészségmegőrző célokat is szolgált, és keretet adott a társas kapcsolatok kialakításának. Arousseau-i természettisztelet nyomán felfedezett hegyek megismerésének vágyd, a Természetjárás a 19. század első felének jellemző utazási motivációjává vált. A természerjárás, az Alpok majd a Kárpátok csúcsainak meghódítása a század második felében egyre nagyobb népszerűségnek örvendett, és az európai országokban egymás urán sorban alakulrak meg a turistaklubok.

5 A 19. század (főleg második felének) gazdasági fellendülése, a technika, a közlekedés fejlődése minőségileg változtatta 25-54. old., itt 25. old. 4 Gyömrei Sándor: Az utazási kedv története. Budapest, 1934. 77. old.