Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)
KOR, ESZME TÖRTÉNET - KARÁDY VIKTOR: Zsidóság Budapesten a 20. század első felében
rás teljes feladását, hiszen nemegyszer előfordult, hogy a keresztény fél - ez főképp a nőkre vonatkozott, amikor alacsonyabb társadalmi közegből származrak - utólag áttért a zsidó hitre. Ez azonban sokkal ritkábban esett meg, mint a zsidó fél „áttérése", bár maguk az ilyen frigyet választók legtöbbször a felekezeti közömbösülés előrehaladott fázisában keltek egybe. Mindenesetre a vegyes házasságok valószínűsége mindig együtt járt a zsidó partner „asszimilációs" opciójával. Ez pedig a fővárosban és egyes városi „asszimilációs központokban" (nevezetesen Szegeden, Aradon, Temesváron, Pécsett) sokkal tipikusabb magatartás volt, mint másutt. A zsidó férfiak vegyes házasságaira vonatkozó adatok szerint mind 1897 és 1918, mind 1919 és 1932 között az összes ilyen kapcsolat kereken 68 százaléka Budapesten alakult ki. 51 Ez persze a trianoni népességcsökkenés következtében azt jelentette, hogy a vegyes házas gyakorlat 1918 után már vidéken is a korábbinál viszonylag szélesebb zsidó körökben dívott, bár a fővárosban továbbra is sokkal elterjedtebb volt, mint egyebütt, különösen a városokon kívül. 52 A mozgalom nagyságrendjének érzékeltetése végett megjegyzem, hogy a gyakoribb kezdeményezők minden történelmi konjunktútában a zsidó férfiak voltak, és az általuk kötött vegyes frigyek általában tartósabbnak is bizonyultak - még a fasizálódás éveiben is - a zsidó menyasszonyok vegyes kapcsolatainál. 53 A 20. század elejei összesített fővárosi zsidó vegyes házas ráta (1895 és 1900 között 12 százalék) mindenesetre fokozatosan nőtt, az első világháborús „morális fellazulás" éveiben megháromszorozódott (36 százalékos átmeneti maximummal 1914 utolsó és 1915 első hat hónapjában), majd a Horthy-rendszer kezdetén a korábbi békekorszakénál magasabb szinten (1919 szeptembere és decembere között 25 százalékkal) ismét emelkedésnek indult. A következő tetőpont a zsidótörvények előestéjén állt elő (1937 júliusa és decembere között 32 százalékkal), mielőtt az 1941. november l-jén életbelépett „fajvédő" harmadik zsidótörvény előtti hónapokban - a látszat ellenére sem paradox módon - újabb csúcs következett be (1941 júliusa és októbere között 35,5 százalékkal). Ezekben a hónapokban ugyanakkor Budapesten százával tértek be keresztény nők az izraelita felekezetbe, feltehetően a már fennálló vag)" az akkor (például az antifasiszta mozgalmakban) kialakuló zsidó-keresztény párkapcsolatok utolsó legalizálási lehetőségeinek kihasználása végett. 55 A számítások forrásául szolgáló nyers adatokat ld. idézett könyvemben. Karády Viktor; Önazonosílás, sofsválasztás, /'. m. 245-247. old. 1932 utánra nézve nincsenek a korábbiakhoz hasonlóan részletes regionális adatok a vegyes házasságokra felekezeti bontásban. A fent említett városok némelyikében (pl. Pécsett vagy Szegeden) ugyanis budapesti szintű volt és maradt a mozgalom gyakorisága. Az 1920-as években a Duna-Tisza közének városaiban a zsidó férfiak vegyes kapcsolatainak átlagos aránya kissé 52 még meg is haladta a budapestit. Uo. 46. old. (A 2. táblázat téves fejléce az 1919-1932 közötti évekre vonatkozik.) 53 Uo. 249-250. old. 54 UO. 55 Ld. Karády Viktor: Asszimiláció és társadalmi krízis. In: Uő: Zsidóság, polgárosodás, i. m. 143-145. old.