Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)
KOR, ESZME TÖRTÉNET - KARÁDY VIKTOR: Zsidóság Budapesten a 20. század első felében
A harmadik kiemelendő demográfiai sajátosság a zsidó születések viszonylag alacsony s a világháborúk közötti időkben már egészen minimális törvénytelenségi rátája. Az ipari társadalom kiépülésének első hosszú szakaszában - mely ezen a területen a szocialista korszak elejéig bezárólag éreztette hatását -, az elégtelen szekularizáció, a hagyományos családmodell, a szüzességnek a szokásjogban fennmaradó tabuja és a házasságon kívüli nemiség nyilvános megbélyegzése együttesen járulrak hozzá ahhoz, hog)" tovább éljen a házasságon kívüli születések és az így született gyermekek társadalmi diszkriminációja. Ennek közvetlen eredménye volt a „törvénytelen születés" mára teljesen elfelejtett jogi és társadalmi kategóriája, melynek előfordulásár a különböző érintett csoportok és rétegek igencsak egyenlőtlen esélyekkel igyekeztek elkerülni. Ennek legfőbb módozarait - sommásan - a hajadonok családi felügyelete, a különbözőképp gátolt vagy korlátolt szexualitás, az óvszerek ismerete és alkalmazása a házasságon kívüli nemi kapcsolatokban, valamint a nem kívánt terhességek megszakításának (legtöbbször Törvényesen tiltott) művi eszközei képezték. A „törvénytelenségi ráta" társadalmi egyenlőtlenségeiben így nagy szerepet játszott minden csoportban a „szabad" (a család és a közösség morális kontrolijából kikerült) fiatal nők aránya (például a házicselédeké), a higiéniás kompetenciák megléte és a nem kívánt terhességek megelőzésének vag)" megszakításának rendelkezésre álló anyagi és technikai 38 MStK, 7. 160-161. old. 39 MStK, 50. 230-231. old. feltételei. Könnyen belátható, hog)" a törvénytelen szülések kockázata az élettervezésre, stratégiai cselekvésre, önfegyelemre beállított s réteghelyzetileg (műveltség, anyagi erő, orvosi ellátottság szempontjából) „modernebb" állapotú csoportoknál kisebb volt. Ebben az értelemben lehet értékelni azt a tényt, hogy a fővárosi zsidó születéseknek már 1900-ban is csak 13 százaléka volt törvénytelen (szemben például a többségi katolikusok 31 százalékával) 8 . Ez az arány 1910-re 9,4 százalékra mérséklődött (a katolikusoknál 28,4 százalékra), 39 míg 1920-ban már csak 4,1 százalék volt (a katolikusoknál még mindig 22,2 százalék), 40 1930-ban 3,9 százalék (a katolikusoknál továbbra is 21,9 százalék) 41 . Identitás, akkulturáció, beilleszkedés Az önértelmezéssel és önbesorolással, illetve a zsidóság társadalmi definíciójával járó kérdésköteg nag)" része meghaladja ennek a bevezető tanulmánynak a kereteit. Elégedjünk itt meg néhány idevágó jelzéssel, amelyek talán legjobban fejezik ki az eredetileg etnikai és felekezeti kisebbségként, de egyben társadalmi „kívülállóként" is értelmezett fővárosi zsidóság kollekrív arculatának történelmi módosulásait az össztársadalmi norma és a többséggel való elvegyülés esélyei szempontjából. A zsidó identitás történelmi tárgyalásánál mindig a vallási azonosságból kell kiindulni, bár a modern korban ez távolról sem 40 MStK, 74.62. old. 41 MStK, 97. 50. old.
