Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)
KOR, ESZME TÖRTÉNET - KARÁDY VIKTOR: Zsidóság Budapesten a 20. század első felében
többiekénél érthetően sokkal drámaiabban terhelték meg a vándormozgalmak és 1940 után az üldözések okozta szelektív vérveszteség. Míg 1901-ben még a budapesti zsidóságnak mindössze 5,6 százaléka volt 60 év feletti, tehát alig több mint az egyéb népes00 (5 százalék), ' 1920-ban már 9 százalék (szemben 6,1 százalékkal a nem zsidó népességben). 33 Ez az emelkedő arány két évtized múlva, 1941-ben már közel 19 százalékot ért el a keresztény népesség továbbra is alig 8,4 százalékával szemben. A fővárosi zsidóság demográfiájának sok egyéb itt nem tárgyalható részlete mellett - még három sajátos aspektusáról érdemes említést tenni, melyek szintén az érintettek kollektív „modernizációs különbözetével" értelmezhetők. Az első ezek között a házasságot kötő zsidó párok átlagosan magas kora. Egyelőre konkrét fővárosi adatot erre nézve ugyan nem találtam, de országosan jól kifejezi a különbségeket az a tény, hogy például 1930-ban a leggyakoribb házasságkötési életkor a zsidó vőlegényeknél 30-39 év között volt, míg az össznépességben ez a 20-24 éves korcsoportra esett. 35 Ugyanakkor a zsidó menyasszonyoknak csupán mintegy 8 százaléka kötött frigyet 20 éves kora előtt, szemben az összes menyasszony közel negyedével (24,5 százalék) 36 . A házassági kor emelkedése értelemszerűen az iskolázási időtartamának elhúzódásával, a „polgári" családmodelleljáró „berendezkedés" megvalósításával, a karrierkezdet beindításával, de a tervezett, elvállalt vagy biológiailag lehetséges gyerekszám csökkenésével is együtt járt, hiszen a kisebb család megalapítását a kései házassággal is biztosítani lehetett a női termékenység korabeli (a 40 éves életkort csak kivételesen meghaladó) határain belül. A második fontos különbség a magas válási arányban rejlik, amely igen korán, már a 19. század végétől kezdve élesen elkülöníti többek között a protestáns és a katolikus, valamint a zsidó és a nem zsidó házasok aggregátumait egész Magyarországon. Budapesten a világháborúk közötti években a házasságok egyötödét vagy annál is kisebb részét kötötték zsidók, míg a házasságukat felbontó vőlegények között mintegy negyedrészt (24 százalékkal) szerepeltek. 1932 és 1939 között már 214 válást regisztráltak 1000 újabb zsidó házasságra, míg a keresztények között alig 134- et. 37 A viszonylag magas válási arány ennek a tradicionális értékrenddel ütköző (s a katolikus kánonjog által egyenesen tiltott) mozgalomnak az első, történelmileg „felfutó" stádiumában még messzemenően modern magatartásként értelmezhető, hiszen a hagyományos, a családok és a rokoni lánc által elrendezett házas modellel szemben - ha ugyan csak negatív formában is - mégis érvényrejuttatta az egyéni választáson alapuló, a feltehetően erősebben érzelmi alapú döntéssel legitimált, a „társadalmi kényszerházasságot" elutasító párkapcsolat-lehetőség primátusát. 32 BStE, 1899-1901. 36. old. 33 BStÉ, 1921-24. 38, old. 34 BStÉ, 1944. 38. old. 35 MStK, 97, 49*. old. 36 Uo. 51*. old. 37 A zsidók térfoglalása, /'. h. 124, old,
