Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - Kőbányai JÁNOS: A magyar zsidó értelmiség kialakulása

zsidóságáétól. Meg kell vizsgálnunk, hogy a magyarrá vált zsidóságnak, amely az általunk vizsgált korszakban a világ harmadik legnépesebb zsidó központja volt Oroszország és Lengyelország után, melyek voltak a különleges helyzeti meghatározottságai. Annál is inkább feszítő kérdés ez, mert a korszak

5 a külön zsidóságokra töredezéssel, s vele a zsidó történelem végső felszívódásával is számoló dilemmával birkózott. „Az asszimilációs áramlatok, valamint a reformmozgalom tevékenységének és szemléletmódjának a hatása alatt a nyugat-európai zsidók egyre inkább úgy vélték, hogy egységes zsidó nemzet nem létezik többé. Ervelésük szerint az egyes országok zsidóságát egyedül a származás és a vallás köti össze, s egyre halványul ezeknek a kapcsolatoknak a fontossága. Az e körökben elfogadott nézet szerint a zsidóknak a modern államba és társadalomba való beilleszkedés érdekében „mózes hitű" franciává vagy lengyelekké kell válniuk. Továbbá úgy vélték, hogy a széles körű társadalmi folyamatok elkerülhetetlenül a judaizmus nemzeti elemének eltűnéséhez vezetnek, mivel a nemzeti érzés elsősorban a kulturális és politikai kötődésen alapul, márpedig az egyes zsidó embert ilyen szálak leginkább a környezetéhez és a lakóhelyek szerinti országokhoz kötik." - foglalta össze Smuel Ettinger

6 e a hagyományos zsidóság felbomlásaként is jellemezhető időszak egyik fő törekvését. Jakov Katz azonban - a problémát tovább mélyítve - a modern kor kihívásával szembeni választ az egymásnak oly végzetesen ellentmondó elemek összeegyeztetési kísérleteiben ragadta meg: „A zsidó teológusok és világi vezetők többsége azonban azt kívánta, hogy a közösség maradjon fenn, sőt találja meg ideológiai alapját a hagyományban. [... ] Az emancipációs korszak első két-három nemzedékének minden szellemi energiáját mozgósítani kellett hozzá. [...] kidolgozni a judaizmus átfogó filozófiáját, amely összhangban van a modern zsidónak- a nem zsidó állam polgárának, és a nem zsidó társadalom tagjának státusával [...]." szerelemi harcot Áron nyughatatlan népével: ebben a gyilkos ölelkezésben bíztunk eddig, a sémita élesztőben, a zsidó segítségben. Elmúlt ez is, ez a bizalmunk: erős vagy te, Pusztaszer, erősebb vagy Jeruzsálemnél, erősebb vagy Babilonnál, erősebb vagy Rómánál, erősebb vagy Párizsnál. Légy hivalkodó: erősebb leszel Bécsnél is." 5 „Ahhoz képest, hogy milyen nézőpontból vizsgálták a korszakot, különféle nevekkel illették. Nevezték »felvilágosodás«, vagy »haszkala« korának, ha a szellem világa felől tekintették, »korai reformnak«, ha a vallás dolga volt előtérben és »emancípációnak», ha politikai szempontból értékelték ezt a korszakot" - írja Jakov Katz. Jacob Katz: Out of the Ghetto, The Social Backround of Jewish Emancipation, 1770-1870. Cambridge: Mass, 1973; magyarul Kifelé a gettóból: a zsidó emancipáció évszázada, 1770-1870. Fordította Pap Mária, szerkesztette Komoróczy Géza. Budapest, 1995. 202. sz. 6 Smuel Ettinger: History of the Jewish people, The Modern Period in H. H. Ben Sasson ed. Cambridge, Mass, 1994; magyarul: A zsidó nép története. A modern kor: a 17. századtól napjainkig. Fordította: Zalotay Melinda, Bányai László, szerkesztette: Haraszti György. Budapest, 2002. Az idézet a zsidóság szervezeteinek új mintái Nyugaton a 19. században című fejezetéből való. 126. sz. 7 Jakov Katz: i. m. 219. sz.