Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)
KOR, ESZME TÖRTÉNET - KARÁDY VIKTOR: Zsidóság Budapesten a 20. század első felében
pezte abban a (többfajta) értelemben, amelyben ezt itt megkísérlem tárgyalni. Budapest „elzsidósodása", amint a nemritkán antiszemita indíttatású várostörténeti narratívában a téma már korán megfogalmazódik - a zsidóellenes programmal 1895-ben Bécs polgármesterévé választott Kari Lueger nemhiába gúnyolta az általa egyébként a zsidókkal közel egyformán megvetett magyarok fővárosát Judapestnck -, valójában egy hármas, a feudalizmus utáni európai fejlődésben másutt is többé-kevésbé megfigyelhető urbanizációs paradigmának a terméke. Ennek első eleme a nemzerállamokban integrálódó zsidóság különlegesen gyors és intenzív városba települése, amely messze meghaladta a városok, sajátosan a fővárosok növekedési rátáját. Másodsorban a zsidó városiasodás a fővárosban éppúgy, mint egyebütt, messzemenően megtartotta tömbszerű jellegét, amennyiben nagyobbrészt, ha nem is kizárólagosan, egyes - Közép-Európában általában központi - kerületekben koncentrálódott. Harmadsorban ez a népesség rétegspecifikusan szelektív felvándotlásból származott, amennyiben a rokonnépességnél árlagosan sokkal erősebben a szakmai-tár3 Mindennek részletes demonstrálására nincs itt hely. Mégis érdemes emlékeztetni arra, hogy már a 19. század végi helyi statisztika jói kimutatta, hogy a budapestre vándorló allogének nagy része - s ez a katolikusokra éppúgy vonatkozott, mint a zsidókra elmagyarosodottabb volt, mint helybeli felekezettársaik. A fővárosi születésű zsidók 79 százaléka jelentette be magát pl. 1880-ban magyarajkúként, szemben a vidéken születettek 83 százalékával. Különösen nagy volt a magyarajkúság terén ez a különbség (70 százalék 85 százalékkal szemben) a 10 évesnél fiatalabb zsidó gyermekeknél, jelezve, hogy a bevándorló fiatalok túlnyomó hányada már a sadalmi mobilitásra beállított, vállalkozásra kész vagy már egyenesen polgárosodott, „modernizált" (szellemi és gazdasági tőkével rendelkező, azt felhalmozó vag)- arra aspiráló) s nem kisrészt szekularizált, nemzeti identitás szempontjából „asszimilált" elemekből állt össze. Az első alfejezetben a jelzett paradigma első két aspektusának honi változatát mutatom be, majd rátérek a budapesti zsidóság demográfiájának jellemzésére. Ennek és a többi alfejezetnek a témái, ha különbözőképpen is, de egyaránt a Budapesten tömörülő zsidóságnak mind a környező társadalomhoz, mind a vidéki zsidósághoz képest kiemelkedő „modernizációs különbözetéhez", legtöbbször az ezzel kapcsolatos s mindkét viszonylatban számottevő előnyhelyzetéhez kötődnek. Népesedés és lakóhelyi elhelyezkedés A kiemelten gyors zsidó városiasodást a régi rendszer demográfiai szakirodalma bőséges jelzőrendszerrel, pontosan kimutatta. 4 A Budapestet alkotó hatom városrész közül többinél sokkal inkább a magyar iskolai akkulturáció haszonélvezője - és stratégikus kliense - volt. Ld. Budapest Székesfőváros statisztikai hivatalának közleményei 15/2,135-138, old, 4 Ld. elsősorban a Budapest Székesfőváros statisztikai évkönyvei (ezután BStÉ) sorozat éves adatait főképp 1893 és 1943, valamint 1946 és 1948 között, továbbá a Budapest Székesfőváros statisztikai hivatalának közleményei (ezután BStK) sorozatot - nevezetesen a 70/3 számút: Budapest főváros demográfiai és társadalmi tagozódásának fejlődése az utolsó 50 évben. Budapest, 1923. Ezeket az alapforrásokat egészítik ki a
