Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)
KOR, ESZME TÖRTÉNET - KARÁDY VIKTOR: Zsidóság Budapesten a 20. század első felében
nagyobb zsidó népesség a II. József előtti feudális korban csak Óbudán volt. A reformkorig az óbudai zsidóság túlsúlya meg is maradt, de ez a helyzet gyors változásnak indult az 1840-cs „fél-emancipációs" törvény után, amely a privilegizált bányavárosok kivételével elvben megnyitotta a városokat a zsidó bevándorlás előtt: a későbbi főváros zsidó lakóinak száma a következő évtizedben megduplázódott. 5 A betelepülés ezután elsősorban Pestet érinti, és 1850-ben már a három fővárosi kerület 120 ezernyi lakosából 14 százalék, 1869-ben a 225 ezerből nem kevesebb, mint 16,6 százalék zsidó vallású. Ezzel a zsidóság igen korán a katolikus többségű fővárosi agglomeráció második legnagyobb vallási aggregátumává válik, holott az országban továbbra is csak 4 százaléknyi a felekezeti rokonnépesség aránya. A kiegyezés utáni nag)' városiasodási hullám a dualizmus végére megháromszorozza az 1873-ban egységesített főváros lakosságát, a helyi zsidóságét viszont közel ötszörösére növeli. 1880 óta a népesség egyötöde (1910-ben és 1920-ban már 23 százalék felett) izraelita, bár ennek a gyors a növekedésnek a dinamikája 1919 után megtörik. A Tanácsköztársaság és a fehérterror alatt kibontakozó nagyarányú kitérési mozgalom, a századelő óta fokozatosan tért hódító demográfiai depresszió (születésszám-csökkenés), az 1918- 19 utáni politikai emigráció, az antiszemita nyomás miatti menekülés és a külföldre (vagy az 1920-as években) vidékre való s elsősorban a numerus clausus áldozatait (a fiatal értelmiség-jelölteket) érintő elvándorlások következtében - mely kényszerhatások a helyi zsidóságot a többi népességnél ismét csak sokkal erősebben érintették - a fővárosi zsidóság népességi arányszámai fokozatos csökkenést mutatnak. 1935-ben a népesség 19,2 százaléka, 1941-ben már mindössze 15,8 százaléka zsidó vallású. 7 Igaz, az 1939-es ún. „második zsidótörvény" által (az 1935-ös nürnbergi faji törvényhozás mintájára) újradefiniált „törvényesen zsidó" népesség ennél lényegesen nagyobb maradt, nem beszélve az 1919- 20-as, történelmileg első nagy kitérési hullámról és ennek utórezgései folytán megsokasodó „zsidó szátmazásúak" magas arányáról. Valószínűsíthető, hogy a statisztikai látszat ellenére s elsősorban a további zsidó városiasodási mozgalom (vidékről. népszámlálások területi adatai a Magyar statisztikai közlemények (ezután MStK) számozott sorozatában. Az itt tárgyalt kor egészére ld. különösen Dr. Eőry Ferenc: A főváros népességének hitfelekezeti megoszlása. In: Statisztikai értesítő. Budapest Székesfőváros statisztikaihavifüzeteinek melléklete. VI. évi, 1944. február. 27-33. old.; A zsidók térfoglalása Budapesten. In: Statisztikai Értesítő. 1941. június. 122-133. old. Az újabb irodalomból ld. Ladányi János: A zsidó népesség térbeli elhelyezkedésének változásai Budapesten 1870 és 2000 között. In: Kovács András (szerk.): Zsidóság a mai Magyarországon. Budapest, Múlt és Jövő Kiadó, 2002. 77-100. old.; Stark Tamás: Zsidóság a vészkorszakban és a felszabadulás után, 1939-1955. Budapest, MTA Történettudományi Intézet, 1995; A zsidó népesség száma településenként (1840-1941). Budapest, KSH, 1993. s Az 1840-es 11 346-ról 1851 -ben 22 739-re. Ld. BStK, 87.104. old. e A zsidók térfoglalása, /'. h. 122. old.
