Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - KARÁDY VIKTOR: Zsidóság Budapesten a 20. század első felében

dag, pontos illetve megbízható forrásokra támaszkodhat. A forráshiány és a források minősége olykor esetleges okokra vezethető vissza: például a statisztikai apparátus fejlettségére, az érdekelt szakemberek egyéni érdeklődésére, nemritkán azonban maga is a társadalomtörténelmi folyamatok függvénye. A honi zsidóságra vonatkozó jelzésrendszer viszonylagos, de az európai gyakorlatban egyedülállóan gazdag sokrétűsége így már a hosszú 19. században is sokat „köszönhet" a rendi társadalmi viszonyok lassú felszámolása folyamán, s főképp az 1870-es évek végétől nyilvánosan megfogalmazott „zsidókérdésnek",

1 majd a világháborúk közötti korban már egyre inkább egyenesen az antiszemita hisztéria terméke. Végül: tudjuk, hogy a modernizációval együtt járó világiasodás fokról fokra érvénytelenítette a zsidóság hagyományos felekezeti definícióját. Az érintettek önképe és a kívülállók „zsidóképe" - különösen a politikai antiszemitizmus megszállottjaié - idővel már egyre kevésbé elégedett meg a vallási vágy etnikai határok szabta csoportfogalommal. Ez azzal magyarázható, hogy megjelentek, s a társadalmi erőtérben demográfiailag is egyre nagyobb szerepet játszottak különböző, a politológus Isaac Deutscher

2 által „nemzsidó zsidóknak" nevezett zsidó eredetű vagy „hátterű" csoportok: áttértek, vegyes házasságban születettek, vallásilag közömbösök vagy egyenesen antijudaisták, univerzalista üdvideológiák hívei stb. Hangsúlyozni kell, hogy itt idézett adataink túlnyomó része a felekezeti zsidóságra vonatkozik, így a vallási kötelékeit elhagyókra nézve jelzéseink legtöbbször nem érvényesek. (Ezekre ugyanis csak a legritkábban - például a „kitérrek" számára, nemi megoszlására vag)" területi elhelyezkedésére -vannak megbízható adatközlések.) E nehézségeket ebben a rövid bevezető tanulmányban csak jelezni tudom, leküzdeni nem. Részbeni megkerülésük végett előadásomban az igen gazdag társadalomtörténelmi témavilágból csak néhány olyan alapvetőnek tekinthető elemet tárgyalok, amelyekre nézve mérsékelhetők a fentiekből adódó korlátok hátrányai, s amelyek egyben szorosan összefüggni látszanak a diszciplína egyéb fontosabb tárgyköreivel. Ezért maradtak ki az itteni sommás elemzésekből - néhány utaláson kívül - a történelmi irodalomban egyebütt ha nem is gyakran, de azért érdemben (még saját munkáimban is) tárgyalt kérdések, mint a kollektív városi térkihasználás, az egyesületi élet, a vallásosság, a politikai szerepvállalás, a bűnözés, a prostitúció, a nők helyzete, a virilisták stb. kérdései. A 19. század vége óta egészen a Sódig a zsidóság számszerűleg - de persze még inkább gazdasági szerepvállalása, társadalmi tekintélye és kulturális súlya okán - a főváros lakosságának meghatározó részét ké1 Jellemző erre, hogy a statisztikai apparátus az 1910-es népszámlálással kezdve hivatalos jelentéseiben rendre egyre több adatot közöl, melyben elkülönítve szerepelnek a zsidók, szemben - összevonva - a népesség többi részeivel, Az azelőtt vallássajátos bontással működő adatközlés így akaratlanul is sajátosan diszkriminatív tudóstechnikává változott. 2 Ld. Deutscher, Isaac: The Non Jewish Jew and Other Essays. London, Oxford University Press, 1981.