Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - KARÁDY VIKTOR: Zsidóság Budapesten a 20. század első felében

Zsidóság Budapesten a 20. század első felében Szociológiai bevezetés KARÁDY VIKTOR E

gy szükségszerűen korlátozott méretű és ambíciójú bevezető tanulmánynak a tárgyban legalább négyféle alapvető nehézség kivédését kell megkísérelnie. Az egyiket „konjunkturális", a másikat „absztrakciós" vag)" „elszigeteltségi" paradigmának lehet nevezni, a harmadik a társadalomtörténeti fejlemények forrásainak egyenlőtlenségéhez, míg a negyedik a zsidó népesség meghatározásának, körülhatárolásának az időben egyre fokozódó kérdésességéhez kötődik. A hagyományos, s elsősorban napjainkban is a politikatörténelmi változásokon alapuló történetírás viszonylag jól számot ad a zsidóság helyzetét mintegy „kívülről" meghatározó hatalmi viszonyok időbeli változásairól s az érintettek válaszreakcióiról. A társadalomtörténész által követett legtöbb átalakulás azonban részben többé-kevésbé független a politikatörténelmi helyzet alakulásától, s ezért sem zajlik le legalább jórészt - ugyanazon kronológia szerint. Innen a konjunkturális változások megragadásának nehézségei. Az „absztrakciós paradigma" arra utal, hog)" a fővárosi zsidóság társadalomtörténelmi helyzetének alakulása igazából csak az egész országban, sőt a határokon túlról jövő migrációk és a külső kollektív magatartásbeli minták behatása révén a tágabb régióban lezajló hasonló folyamatok keretében értelmezhető, ami elvben szétfeszíti a monografikus előadás kerereit. Ezenkívül a honi társadalomtörténelmi fejlemények jelzésrendszere az időben, a tematikus egységek és a társadalmi alcsoportok szerint igencsak egyenlőtlenül gaz-