Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - KISS ENDRE: Civilizáció, emancipáció, liberalizáció

minden heteronomitás ellenére, mégis egymással is kapcsolatba kerül, és közösen szabja meg a valóság kereteit. Az egyik harci terep az emancipáció mindenfajta ellenzőivel szemben alakul ki, de ez az a szituáció, amikor az emancipáció elválaszthatatlannak látszó erővel van a modernizációhoz kapcsolva (ha éppen nem kötözve). Ekkor az emancipáció a modernség ellenségeivel harcol, és maga is számos modern elemet mutat fel. E frontnyitás érdekes - és a rörténeti tudatból egyre inkább kihulló módon - az emancipáció testvérharcait is felmutatta, amennyiben a modernséggel összekapcsolódó emancipáció az emancipáció korábbi, akkor már nem modern formáival szemben is harcolt. A második számú harci terep ugyancsak nem teljesen nevezhető ismertnek. Ez pedig a modernizáció és az emancipáció belső küzdelme volt, a hatalmas közös győzelem után. Az emancipáció és a modernizáció hatalmas győzelmet aratott a 19. század második felének évtizedeiben, alapvetően változtatta meg a liberalizmus és mind az esztétikai, mind a társadalomelméleti modernség értelmében a premodern és tradicionálisra társadalmat. (Ennek rejtett hátterében zajlott az „új" és a „régi" emancipációs hullámok versenye). E győzelem azonban fokozatosan leválasztotta a modernizációt, a modern racionalizmust és a kapitalizmust az emancipáció tartalmairól, a modernizáció és emancipáció viszonya sajátos kettős státusra tett szert. A hatalmas történelmi diadal emléke máig összekapcsolja őket, a valóságban a modernizáció szélsebesen rohan előre, miközben az emancipáció tartalmai egyre újabb szellemi, politikai és más hordozókba kapaszkodva próbálnak megállni a rájuk kimért történelmi forgószélben. Bizonyosak lehetünk abban, hog)' az emancipációnak ez a kettős és egyben kivételes heteronóm beágyazása a történelmi folyamatba a legfontosabb oka annak, hogy ilyen kevéssé van jelen a maga tiszta formájában a történelmi tudat későbbi évtizedeiben. Súlyosbítja ezt a helyzetet, hog)" mindez olyan társadalmakban történik, amelyek a legnagyobb mértékben élvezői és haszonélvezői az emancipációs folyamatnak, de ennek ellenére sincsenek ennek tudatában. így történhet meg, hog)" az emancipációt mint emancipációt nemhogy nem képesek megvédeni a történelem igazi viharaiban, de - ami ennél sokkal súlyosabb - a társadalom pozitívan érintett, korábban már látszólag véglegesen emancipált szektorait is fel lehet használni az emancipáció elleni fordulatokban. A modernséggel elválaszthatatlanul összekapcsolt emancipáció hatalmas sikereit idővel szinte teljesen magáévá teszi, kisajátítja a modernizáció, s hog)" a kép még szomorúbbra sikerüljön, még a modernizációnak is a külsődleges oldala teszi ezt, s ez a technika vag)" a mediatizáció („sajtó és demokrácia", a múlt század kultúrkritikájának nyelvén). Bizony, még a modernség történeti győzelmének „elrömegesedésként" való átélése sem teljesen független az emancipáció tartalmainak ellégiesülésétől. A léggé váló emancipatív tartalmakat azután hiába is keressük a modernizáció későbbi korszakaiban, éppen ez az oka annak, hog)" magának a modernnek az emancipáció elleni harca (a modern tárgyiasság emancipatív és nem emancipatív változata-