Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - KISS ENDRE: Civilizáció, emancipáció, liberalizáció

minden heteronomitás ellenére, mégis egymással is kapcsolatba kerül, és közösen szabja meg a valóság kereteit. Az egyik harci terep az emancipáció min­denfajta ellenzőivel szemben alakul ki, de ez az a szituáció, amikor az emancipáció el­választhatatlannak látszó erővel van a mo­dernizációhoz kapcsolva (ha éppen nem kö­tözve). Ekkor az emancipáció a modernség ellenségeivel harcol, és maga is számos mo­dern elemet mutat fel. E frontnyitás érde­kes - és a rörténeti tudatból egyre inkább kihulló módon - az emancipáció testvérhar­cait is felmutatta, amennyiben a modern­séggel összekapcsolódó emancipáció az emancipáció korábbi, akkor már nem mo­dern formáival szemben is harcolt. A második számú harci terep ugyancsak nem teljesen nevezhető ismertnek. Ez pedig a moderni­záció és az emancipáció belső küzdelme volt, a hatalmas közös győzelem után. Az emancipáció és a modernizáció hatal­mas győzelmet aratott a 19. század második felének évtizedeiben, alapvetően változtat­ta meg a liberalizmus és mind az esztétikai, mind a társadalomelméleti modernség ér­telmében a premodern és tradicionálisra társadalmat. (Ennek rejtett hátterében zaj­lott az „új" és a „régi" emancipációs hullá­mok versenye). E győzelem azonban foko­zatosan leválasztotta a modernizációt, a modern racionalizmust és a kapitalizmust az emancipáció tartalmairól, a modernizáció és emancipáció viszonya sajátos kettős státusra tett szert. A hatalmas történelmi diadal emléke máig összekapcsolja őket, a valóságban a modernizáció szélsebesen rohan előre, mi­közben az emancipáció tartalmai egyre újabb szellemi, politikai és más hordozókba kapaszkodva próbálnak megállni a rájuk ki­mért történelmi forgószélben. Bizonyosak lehetünk abban, hog)' az emancipációnak ez a kettős és egyben ki­vételes heteronóm beágyazása a történelmi folyamatba a legfontosabb oka annak, hogy ilyen kevéssé van jelen a maga tiszta formá­jában a történelmi tudat későbbi évtizedei­ben. Súlyosbítja ezt a helyzetet, hog)" mindez olyan társadalmakban történik, amelyek a legnagyobb mértékben élvezői és haszonélvezői az emancipációs folya­matnak, de ennek ellenére sincsenek en­nek tudatában. így történhet meg, hog)" az emancipációt mint emancipációt nemhogy nem képesek megvédeni a történelem iga­zi viharaiban, de - ami ennél sokkal súlyo­sabb - a társadalom pozitívan érintett, ko­rábban már látszólag véglegesen emanci­pált szektorait is fel lehet használni az emancipáció elleni fordulatokban. A modernséggel elválaszthatatlanul összekapcsolt emancipáció hatalmas sike­reit idővel szinte teljesen magáévá teszi, kisajátítja a modernizáció, s hog)" a kép még szomorúbbra sikerüljön, még a modernizá­ciónak is a külsődleges oldala teszi ezt, s ez a technika vag)" a mediatizáció („sajtó és demokrácia", a múlt század kultúrkritiká­jának nyelvén). Bizony, még a modernség történeti győzelmének „elrömegesedés­ként" való átélése sem teljesen független az emancipáció tartalmainak ellégiesülé­sétől. A léggé váló emancipatív tartalmakat azután hiába is keressük a modernizáció későbbi korszakaiban, éppen ez az oka an­nak, hog)" magának a modernnek az eman­cipáció elleni harca (a modern tárgyiasság emancipatív és nem emancipatív változata-

Next

/
Oldalképek
Tartalom