Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)
KOR, ESZME TÖRTÉNET - KISS ENDRE: Civilizáció, emancipáció, liberalizáció
Civilizáció, emancipáció, liberalizáció A zsidóemancipáció rejtett történelemfilozófiájához KISS ENDRE Megoldandó feladatunk látszólag, elsősorban politikatudományi és eszmetörténeti szempontból, egyértelműnek tűnhet, s talán az is, miközben a látszólagos egyszerűség egyben csalóka is. Ha ugyanis azzal kísérletezünk, hogy témánk alapfogalmait a soknemzetiségű, kettős államisága, többnyelvű, egyszerre abszolutista és liberális monarchia történeti valóságában a maga valóságos komplexitásában vizsgáljuk, az az érzésünk támadhat, hog)' az olyan fogalmak használatakor, mint „társadalmi változás", „társadalmi emancipáció", „kulturális emancipáció", „kulturálódás", „szocializáció", „modernizálódás" a sajátosan a A^/tf/'-korszakra jellemző mondás lép újra életbe, miszerint ezek a fogalmak valószínűleg rendelkeznek egyértelmű jelentéssel, de a betűszerinti értelmük nem lehet igaz, valamit jelentenek, csak azt nem, amit betű szerinti értelemben... A zsidó emancipáció, mint általában az emancipáció, a társadalmi változás jelenségébe beágyazottan jelenik meg. Éppen ez a szociális változás az, amely jó néhány különös sajátosságot mutathat fel Ausztria-Magyarország soknemzetiségű életvilágában. A civilizációs érdek, a civilizációs tudat és a saját civilizációs különállásról kialakított manifeszt tudat színezi át a társadalmi változás jelenségét. Mindent, ami társadalmi, hihetetlen mélységben itat át a civilizációs haladás étere, minden, a klasszikus durkheimi értelemben vett társadalmi tény civilizatórikus tartalmakat ölt magára. Ez vonatkozik a politikum területére is. A politikának a társadalmi változásra vonatkozó opciói ugyancsak civilizatórikus tartalmakat szippantanak magukba és a civili-