Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - Kőbányai JÁNOS: A magyar zsidó értelmiség kialakulása

Megvalljuk, itt is némi tendenczia vezetett bennünket. Az volt ugyanis a szándékunk, hogy az almanach keretében bemutassuk azokat a je­lesebb, érdemesebb magyar írókat, akiket a fe­lekezet méltán vall büszkeséggel fiainak. Ellen­őrzésféle ez, hogy mennyi eredménnyel és milyen tehetséggel szolgálja a magyar zsidóság a magyar kultúra érdekeit." Ez a szintén üzleti alapon és intézményi háttér nélkül szerveződő (ezúttal már siker­rel fennmaradt) orgánum visszanyúlt a Kiss József-, sőt az Einhorn Ignác (Horn Ede)­féle naptárformához, ugyanakkor az „Irodal­mi rész" rovatában teljesen a szekuláris világ felé nyitott. Ez annál is inkább termékeny ellentmondástól terhes, mert a naptár ti­pográfiája alkalmaz héber betűket (a címlap is), s a kalendáriumjelleg, s az ahhoz fűződő szövegek a zsidó hagyományt tárgyalják (Tájékoztató az év ünnepnapjairól és kivá­lóbb napjairól, Ünnepnapok, Böjtnapok, I Iazkarák, Újhold beállta, Csillagászati tud­nivalók, A zsinagógai időszámítás). A naptár jeles napjai mellé pedig az egyetemes és magyar zsidó történetből elevenít fel évfor­dulókat és kiemelkedő személyeket, a ke­resztény ikonográfia mintájára a zsidó törté­nelem kanonizált személyiségei közül Maimonidésztől Heinéig. Az irodalmi rovat azonban döntő többségében nem a rabbi­szeminárium köréből származó szerzőkkel, hanem a modernné váló legfrissebb magyar irodalom szerzőivel dolgozik. Biztosíték erre, hog)' szerkesztője, Révész Béla (Esz­tergom, 1876-1944, Auschwitz) a Népszava legendás irodalmi rovatának vezetője, aki egyben Ady Endre legközvetlenebb barátja és harcostársa, a kor meghatározó kultúra­csinálója az „univerzális térben". Olyan szerzők publikáltak itt, mint a pályakezdő Molnár Ferenc; 1903-ban közölt novellája, „Az utolsó kívánság" írói csúcsteljesítmé­nyei közé tartozik. De megjelent Alexander Bernát, Szomaházy István, Hevesi József, Révész Béla és egy fontos bemutatkozással (az emancipációs törvény 40. évfordulójá­ról) Patai József is. A naptár úttörő jellege azonban a vizualitásában rejlett. Ez az első zsidó fórum, amely hangsúlyt helyezett a ti­pográfiára és a képekre, valamint azok minő­ségére. Van olyan szám (a VI. évfolyam), amelynek a kliséi az Ost und West című laptól származnak. S először ez a fórum foglalko­zott hangsúlyosan, most már a képek párhu­zamos bemutatása révén a képzőművészet­tel, hog)'ezt majd a Patai szerkesztette Múlt és Jövő állítsa a zsidó kultűrateremtés „Kulturkampf'-jának központjába. A neológ zsidóság roppant önreprezen­tációs erőfeszítése, amellyel a magyar kul­túrában igyekezett megmutatni magát, hog)' majd egyenrangúként vegyen részt benne, akarva-akaratlan kikényszerítette, hog)' az ortodoxoknak is legyen hasonló fó­rumuk a jiddis és német orgánumaik mel­lett. Ilyen volt a magyarosodás mozzanatá­ban a Viador, azaz Weisz Dániel, a magyar­országi ortodox izraelita központi iroda fő­titkára szerkesztette ortodox zsidó feleke­zeti és társadalmi hetilap, a Zsidó Hiradó (1891-1906). Ezt a kifelé és befelé szóló reprezentációs igényt vag)" inkább gondot fogalmazta meg az első szám (1891. márci­us 21.) bevezető publicisztikája: 89 A naptársorozat bevezetője,

Next

/
Oldalképek
Tartalom