Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - Kőbányai JÁNOS: A magyar zsidó értelmiség kialakulása

pertraktálják az egynéhány ember által olvasott Magyar Zsidó Szemle érdemeit a társulat létrejötte körül, abszolúte mit sem tudnak az egész országban elterjedt lapunk agitácziójáról... az a világért sem gátol bennünket abban, hogy a valóban szép sikernek szívből ne örvendjünk, és hogy ennek igaz lelkesedéssel kifejezést ne adjunk. Nekünk elég szép jutalom, ha azt tudjuk, hogy a társulat tagjainak javarésze az Egyenlőség révén lépett be, amit leginkább onnan látunk, hogy a tagok háromötöde az Egyenlőség előfizetői sorából kerül ki. ... Minden igazán szép és nemes vállalkozásnak őszinte szószólói vagyunk, ahogy szószólója voltunk az általunk inicziált IMIT-nek, melynek első gyümölcsét, a remek Évkönyvei hadd ajánljuk szívből és a legmelegebben minden lelkes zsidóhitű magyar figyelmébe."

84 A magyar zsidó kulturális élet szerencséjére nem az Egyenlőség harcos, napi politikát tárgyaló, főként írogató ügyvédekből, később politikussá váló publicistákból álló tábora lett a meghatározó az IMIT-ben, a magyar zsidóságnak a legfontosabb szellemi kincsestárát létrehozó periodikumban, hanem a rabbiszeminárium felől érkező, a judaizmust (a vallást) tudománnyá és kultúrává szekularizáló neológ (ám ortodox hátterű) rabbiké és tudósoké, akik a Szabolcsi-féle Egyenlőség erőit is integrálták. Magát Szabolcsit is beválasztották az IMIT vezetőségébe, s eg)" nag)" tanulmány is méltón kiemelte a hetilap érdemeit a magyar zsidó kultúra megalapítása terén,

85 publicistái, költői - Palágyi Lajos, Makai Emil, Ignotus, Gábor Andor stb. - ugyancsak helyet kaptak az IMIT-ben, de a nívó, a téma, a diskurzus kiválasztásának tekintetében a tiszta, azaz politikamentes kulturális attitűd maradt a meghatározó. Amennyiben Jakov Katz „semleges társadalonf-elméletét mutatis mutandis parafrazeálni lehet, úgy az IMIT tagsága, felolvasóestjei és maguk az évkönyvek jelentették azt a „semleges" kulturális „társadalmat", ahol a vallást tudománnyá semlegesítő rabbik - akik egyben gyakorló rabbikként és literátus tudósokként működtek - és a szekuláris zsidó értelmiség találkozott. Eszmét és kulturális kifejezésmódot cseréltek itt, amelynek eredményeképpen az egyesített erők olyan közös kultűrateremtésben bontakoztak ki, amely egyaránt kívánt a vallást „megszüntetve megőrizve" szekuláris, valamint zsidó, modern és magyar lenni. Voltaképpen az Egyenlőség programja is hasonló irányt képviselt, de az IMIT a politika kikapcsolásával és a rabbik meghatározó szerepével - ők nem csak a legkülönbözőbb humán tudományok, a judaisztika mellett a történelem, az irodalom, a folklór művelői voltak, hanem költők, prózaírók és műfordítók is egyben - egy erősebben kultúraközpontú, emeltebb és méltóságteljesebb színvonalat biztosított, így ennek a gerincére épülhetett a magyar zsidó kultúra 1944-ig tartó története. Az említett rabbi-tudósok, rabbi-írók és a szekuláris, de a zsidó közösségtől el nem szakadt tudósok, mint például Marczali Henrik, Acsády Ignác, Kunos Ignác, Kármán Mór, Alexander Bernát, valamint professzionális írók találkoztak és 84 Egyenlőség, 1895. január 4.11. old. Évkönyv, 1912. 54-71. old. 85 Komáromi Sándor: Az Egyenlőségről. IMIT