Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)
KOR, ESZME TÖRTÉNET - Kőbányai JÁNOS: A magyar zsidó értelmiség kialakulása
működtek együtt ezen a fórumon. így Ágai Adolf, Makai Emil, Kóbor Tamás, akik nemcsak publikáltak, de az intézményszervező munkában is részt vettek, továbbá Szép Ernő, Ignotus, később Komlós Aladár, Somlyó Zoltán, Fenyő László és Zelk Zoltán. Nem sok túlzással és általánosítással el lehet mondani, hogy a magyar zsidó szellemi elit túlnyomó része a Magyar Zsidó Szende és az IMIT szerzőiből, szerkesztőiből rekrutálódott, s ők tették ki az 1912-ben indult Múlt és Jövő szerzőgárdájának meghatározó részét is. 1903-ban, amikor a jesivák sorát megjárt, a rabbiszemináriumba is belekóstolt fiatalember, az éppen Zsitvaűjfaluban nevelősködő Patai József belép a magyar zsidó sajtóba, írásait, versfordításait mindhárom, Tiszaeszlár rémülete nyomán szervezett zsidó szellemi fórumra beküldte: az MZsSz-be, az IMIT-be és az Egyenlőségbe. S míg 191 l-ben a saját fórumát, a Múlt és Jövőt el nem indította, addig ezeknek legszorgalmasabb munkatársa maradt. Az évkönyv két részből állt: az irodalmi közleményekből és a társulati jelentésekből. Utóbbiak nem olvasmányként, hanem az irodalmi és tudományos teljesítmények anyagi és személyi hátterének dokumentációiként fontosak. Az alapító, a pártoló és az egyszerű tagok névsora - köztük számos hitközség is szerepel - a magyar zsidó társadalom vagyoni és szellemi tagozódását regisztrálja, illetve viszonyát a fent említett módon kialakítandó kulturális törekvésekhez. Az év zsinagógai naptára pedig mind a naptár, mind a zsidó jelleget diszkréten őrizte. A tartalmi rész anyagának törzsét az IMIT vagy más vidéki zsidó kulturális szervezet felolvasóestjei során először elhangzott előadások képezték, amelyekről mind a jegyzetek, mind a társulati közlemények tudósítottak, így eg)- meghitt közösségi párbeszéd és véleménycsere során nyerték el végső alakjukat. S noha az évkönyvjellegből adódóan ezek nem bírnak aktualitással, a magyar ezredforduló és a cionizmus megjelenése hangsúlyosan nyomon követhető bennük, ugyanakkor az első világháború kitörése és fejleményei nem. Az IMIT Evkönyvet inkább az időszaki sajtó és a könyv közötti átmenetnek kell tekintenünk, amely a magyar zsidó szellemi közösségen belül kánonképző és a megteremtett kulturális modellt ellenőrző funk- ciót töltött be. Ez pedig, mint említettük, a tudós rabbi meghatározó helyzetét erősítette tovább Bacher Vilmostól Scheiber Sándorig. Az ő széles szellemi látókörüket emelte követendő mintává, valamint a vallást a tudományba és művészetbe szublimáló attitűdöt. Ebben a kulturális folyamatban a zsidó vallás funkciója is megváltozott: a népi összetartás és elkülönülés helyett egy olyan kulturális entitást/elkülönülést alakított ki a magyar univerzumon belül, amelyről azt feltételezte, hogy egyúttal szerves része lesz vag)' lehet a magyar egyetemességnek. Az IMIT közleményeinek nag)' része tanulmány és esszé volt, elsősorban a judaisztika, a történelem- és irodalomtudomány, valamint a folklór területéről. Témaválasztásaiban kereste a közös gyökereket a kereszténységgel és a magyarsággal, ugyanakkor a világ új jelenségeinek befogadását, magyar viszonyokra adaptálását is céljául tűzte. Erre példa Nietzsche hatásának és divatjának megtárgyalása, vag)' Shakespeare