Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - Kőbányai JÁNOS: A magyar zsidó értelmiség kialakulása

esztétikai szabadságnak és nívónak a kereteit; a felekezetiséget. Azt a korlátot, amely partikularitásban tartja a felekezeti irodalmat. Ugyanis ezek az írások szintén egy ideológiát szolgálnak. S nem a lélek érvényes kifejezését. Erre még nem alkalmas a megtanult, a „második" anyanyelv. Ez Kiss József felléptéig héberül vagy németül nyilvánul meg. A már a kiindulásában is megragadható esztétikai kotlát sajnos jellemző lesz a magyar zsidó sajtó egész történetére. A néhány vers (Szegfy Mór: „Zsidó vagyok", Friedman S. Gyula, „Zsidó önkénytes panasza", Rozenzweig Salamon: „Egy magyar izraelitának bűs dala megvetett szereméről") és Szegfy Mór: „Az elátkozott bachur" című elbeszélése ilyesfajta illusztráció. Szegfy kritikus esszéje ugyanebben az évkönyvben nívós munka; ez lesz a legerősebb vonala a felekezeti sajtónak, ezért a legnagyobb kár, hogy nem talált utat az ún. univerzális diskurzusba. Akár a „zsidóságtudomány" (Wissenschaft des Judentums), ez az a vallást a szekularizáció sínjére toló tudomány - de egyúttal szintén mentalitás -, amelyben a magyar zsidó szellemi elit a legmaradandóbbat alkotta. (E naptárban szintén Einhorn Ignác tollából: „A halálbüntetés a régi hébereknél".) Horn Ede Bloch mellett a másik kiemelkedő magyar zsidó értelmiségi. A naptárnak és a könyvnek nemcsak szerkesztője, s egyúttal az Egylet könyvtárosa, hanem legtöbbet szereplő szerzője is németországi zsidó lapokban (Orient, Allgemeine Zeitung des Judentums), valamint a korszak jelentős újságcsinálója és publicistája. A Neustadt Adolf (Prága, 1812-?, Bécs) szerkesztette Preßburger Zeitungban kezdte a pályáját. Ugyanakkor a reformkor vitáiban is részt vett a Jelenkor, a Pesti Hírlap, a Hetilap, a Pester Zeitung és a Társalkodó számára írott magyar és német nyelvű cikkeivel. S szintén ebben a kialakuló párbeszédben emelkedett ki a Morvaországból származó, de a magyarosodás vezéralakjává váló Löw Lipót (Czernahora, 1811-1875, Szeged), akinek „Nyílt levél a zsidóemancipáció ügyében"

55 című cikkéhez maga Kossuth, a magyar reformmozgalom vezére fűzött jegyzeteket. Szintén ő adta ki az első, igaz, csak egyetlen számot megért magyar zsidó folyóiratot, a Magyar Zsinagógát (1847).

56 Külön nyomtatványokban is megjelentetett homíliáinak stílusa meghatározta a magyar zsidó kultúra egyik legfontosabb megnyilvánulási formájának hangját és formáját. Az 1848-as szabadságharc évének lelkesült hangulatában íródtak a zsidók első magyar nyelvű versei. Közülük kiemelkednek Heilprin Mihály (Piotrków, 1823-1888, Summit, New Jersey), Rosenzweig Salamon (születési adatai nem ismertek, csak Ima és szavaimányi könyvecske ifjabb és serdűltebb zsidó növendékek számára című műve 1863-ból) és Reich Ignác író, tanár, fordító (Zsámbék, 1821-1887, Budapest) művei. Ugyanez a nemzedék a magyarosodás folyamatának szerves részeként kezdte fordítani a magyar 55 Löw Leopold: Nyílt levél a zsidó-emancipáció tiszta erkölcs és buzgó hazafiság az izraeliták közti ügyében. In: Pesti Hírlap, 1844. 357. sz. (június 2.) elterjesztésére. (Szerk. Löw Lipót) 1847.1. szám 375-376. old. (Pápa). 56 Magyar Zsinagóga. Felvilágosodott vallásosság,