Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - Kőbányai JÁNOS: A magyar zsidó értelmiség kialakulása

szinte kizárólagos negatív zsidó képét utasította vissza. Einhorn másik esszéje, „A zsidó ügy és a sajtó honunkban" hasonló igénnyel tárta fel kora sajtóviszonyait és vitáit egy jelentős különbséggel, amely szintén alapgondolat lesz: hasonló figyelemmel fedezte fel és regisztrálta a potenciális szövetségesek táborát. 3. A zsidókra vonatkozó statisztikák szintén állandó toposzai lesznek a zsidó sajtónak. Ez hálás területnek tűnik: kimutatni a zsidók nélkülözhetetlen hasznosságát, s magas műveltségi, iskolázottsági mutatóit az országban, s állapotában, ahol a műveltségi mutatók - mégpedig nemzetiségi elosztásban - kulcskérdésnek számítanak. (E gyűjteményben: Pollák Henrik: „Adatok a magyar izraeliták statisztikájához".) Mint majd látjuk, a Magyar Zsidó Szende, s az IMIT'is hasonló önlegitimációs összefoglalókkal indít, de hasonló megfontolással gyűjti a két szomszédvár, a Múlt és Jövő vágy az Egyenlőség az első világ háborúban kitüntetett és elesett zsidók adatait. Megindító (s ezért történelmietlen) látni a vakságot, amely nem - és soha nem - vette észre, hogy ez az önlegitimációs igyekezett éppen az ellenkező hatást érte el. 4. A zsidó publicisztika alaptémája a mai napig, hogy „jó" zsidónak és „jó" magyarnak lenni. A magyar patriotizmust összeegyeztetni a zsidó vallással, mint majd látjuk, leginkább az Egyenlőség, de minden, még a cionista orgánumoknak is programja. Az „Egy izraelita családatyától többek nevében: Egy-két szó a magyar zsidó teendői kötül" című írás a magyar zsidó néptől leválasztó, „mózeshitű" felekezetté mozdító ideológiai befolyásolás egyik első mozzanata. 5. A filantrópia régi zsidó hagyományának modern keretek közt való folytatása (alapítványi kamatok révén) szintén meghatározó témája a zsidó sajtónak; annál is inkább, mert maga a sajtó ilyen vagy olyan közvetítéssel maga is haszonélvezője e jelenségnek. A vagyonát a zsidó művelődésbe fektető kapitalista a „kor hőse". Ugyanis a támogatása a konkrét segítésen túl a beilleszkedést szolgálja, hiszen annak egyik feltétele éppen a műveltségben rejlik; mégpedig olyan műveltségben, amely konvertibilis a befogadó társadalom kultúrájával, ugyanakkor megmarad zsidónak. Szinte kivétel nélkül van az alapítványnak - legyen az oktatási, egészségügyi, közművelődésügyi tevékenység - keresztény kedvezményezettje is. Esetünkben: Rosenmayer Izsák: „Kästenbaum Ráfáel és alapítványai" című jól dokumentált írása ennek az értéknek az első kidomborítása. 6. hsui

generis kultúra ekkor, s még sokáig alárendelt, de egyre fontosabb viszonyban állt a fenti funkcionális, befogadást elősegítő/gyorsító reprezentációval. Versnek, novellának, tudományos tanulmánynak (egyfajta zsidóság tudománynak) szerepelnie kell/illik egy időszaki kiadványban; ezt valószínűleg a környezetnek a szekuláris médiumokban előrébb járó mintakövetése alakította ki. De ez az elem segít az eladhatóságban is: a populárisabb műfajok igyekeznek szélesebb rétegeket, nemcsak szakértelmiségieket bevonni a diskurzusba. A szépirodalom szerepe azonban nemcsak elhelyezkedésében, de a funkciójában is kiegészítő: az a hivatása, hogy az ideológiai hordozókat érzelmi oldalról támogassa. S ezzel meg is teremti az