Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - Kőbányai JÁNOS: A magyar zsidó értelmiség kialakulása

gatott, először vázolta fel egy zsidó felsőfokú tanintézmény tervét, amely biztosítja a zsidó vallási vezetők és értelmiségiek modern és magyar szellemű képzését.

53 Ő volt az első zsidó, akit a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagként felvett soraiba (1840), de ugyancsak ő az első, aki pályájának s a meg nem valósult zsidó felsőoktatási intézménynek kudarca vagy valószínűbben amiatt, mert felmérte, hogy zsidóként nem érvényesülhet, kitért (1843), s így rendkívüli tehetségét a zsidó helyett a magyar református vallás és intézményei modernizálásának szentelte. A magyar társadalomba integrálódás programját nemcsak személyek, de a „menekülő perem" értelmiségijeit összefogó szervezetek is célul tűzték ki. Elsőként a Pesti Izraelita Hitközség hozta létre a Magyar Izraelita Kézmű- és Földművelési Egyesületet (MIKEFE), a legrégebbi (1842-ben alapított) és a holokausztig fennállt nem vallási intézményt. Az egyesület alapszabálya kimondta a megvalósítandó célokat: ,,a) nehéz kézművekés iparágak gyakorlata, b) a magyar nyelv ápolása, c) a földművelés gyakorlása, d) a közhasznú ismeretek és a tiszta erkölcs terjesztése". A célok arról tanúskodnak, hogy ez a „menekülő perem" azonosult a befogadás feltételével, nevezetesen a zsidó alkalmazkodó önreformjával, a megfeleléssel. A Magyarító Egyletet szintén e követelményrendszernek a teljesítésére vállalkozott, melyet a pesti egyetem zsidó orvosnövendékei alapítottak 1844-ben. Nyelvtanfolyamokat, 53 Bloch Móric: Felszólítás egy magyar-zsidó tanítókat képző intézet ügyében. In: Pesti Hírlap, 1841. Télutó, 6. szám. óvodát, könyvtárat tartottak fenn, hogy elsajátítsák a magyar nyelvet és kultúrát. Kiadásukban jelent meg az Első magyar zsidó naptár és évkönyv (1848), amely a magyarosítást akciót elhatározó nemzedék reprezentatív bemutatkozását szolgálta. Ez nyelvében ugyan még nem, de szellemében már egyenrangú partnere volt a kortárs magyar értelmiségnek. E kiadvány írásában és szerkesztésében tűnt fel Diósy Márton (Szilágynagyfalu, 1818.M892, London) újságíró, drámaíró és Szegfi Mór prózaíró, újságíró, szerkesztő, tanár (Szili, 1825-1896, Tab) mellett Einhorn Ignác (később Horn Ede), rabbi, újságíró, író, közgazdász (Vágújhely, 1825-1875, Budapest). Ez az első kiadvány teremtette meg a magyar zsidó reprezentációnak az alapját és hagyományát. „Magas színvonalú tartalmával azóta is kevés magyar-zsidó kiadványvészi fel a versenyt" - jellemezte az első megszólalást Komlós Aladár.

54 Ebből a kiadványból terebélyesedett ki a magyar zsidó sajtó, amelynek alapformája, kánonteremtő gerince az évkönyvforma lett. Erre a folyamatra épül fel az a hagyomány, amely töretlenül tartotta magát 1948-ig, az e fejezetben bemutatandó IMIT (Izraelita Magyar Irodalmi Társulat) évkönyv legutolsó kötetéig - sőt, még ebbe a folyamatba illeszthető a manifeszt módon ezt a hagyományt vállaló Scheiber Sándor (Budapest, 1913-1985) által szerkesztett MIOK Évkönyv öt kötete is (1970-1980). Ezért érdemes összefoglalni, hogy melyek azok a már ebben az évkönyvben is ki54 Komlós Aladár: Magyar zsidó szellemtörténet, I. köt. 35. old.