Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - Kőbányai JÁNOS: A magyar zsidó értelmiség kialakulása

veg ugyanis a szerző részéről demonstrációszámba menő gesztus volt, hiszen gondolatait könnyebben és szabatosabban fogalmazhatta volna héberül, jiddisül vagy németül.

49 S persze célközönsége is jobban értette volna. Azonban a nyelv belső törvényei, s feltételezett vagy nagyon is kívánt nem zsidó olvasói elvárásai is alakították a szöveget, s írója gondolatait. Tehát a magyar nyelven írás maga is - függetlenül a közönségétől, az írás befogadásától - immanens módon ragadta ki a szerzőt (gondolkodót) a hagyomány világából, ki a „félsemleges társadalomba". Annál is inkább, mert az első zsidók által írt magyar nyelvű szövegek a meggyőzést szolgálták. A zsidók meggyőzését az emancipációhoz vezető akkulturizáció szükségességéről, s a nem zsidók meggyőzését - a példaérték révén is - arról, hogy a zsidók elfogadták ezt a feltételt, s alkalmasak a tőlük megkívánt hasonulásra. Az első par exellence zsidó értelmiségi Ballagi-Bloch Mór (Inócz, 1815-1891, Budapest) is német újságban, a Pester Tageô/attban tette ismertté a nevét. O írtamégpedig a kettős meggyőzés szükségét felismerve - az első értékelhető, magyar nyelvű könyvet.

50 Ebben a művelt magyar közönség számára foglalta össze a zsidók történetét és vallását. Munkája előszava „Zsidó szózat a magyar néphez" a magyar népbe vetett előlegezett bizalmat tükrözi: „Felvirrad hajnalod, áldott magyar honom! Az emberiség, pillantását keletre függesztve tőled várja a polgáriasodás újjászületését. [...] Egy nagy ügy, az emberiség ügye igényli a figyelmedet, magyar! Egy századok óta elnyomott nép esedezik elégtételért, és a derék magyar igazságot embertől soha meg nem tagadott." Ebbe a hasonulást hirdető programba illeszkedve fordította le és látta el kommentárokkal a zsidó Bibliát,

51 fordított imakönyvet,

52 és egy nevezetes cikkében, amelyet több magyar arisztokrata is támoMendelssohn a zsidó olvasó helyett a német és az európai közönséghez szólt. Nem csupán intellektuálisan, de társadalmilag is átlépte a zsidó közösség határait és részévé vált a nem zsidó közegnek is." 49 Erre íorrásértékű példa Einhorn Ignác egy elejtett, de a mentalitást kitűnően megvilágító megjegyzése. „A sajtó már nálunk régen kétféle volt: magyar és német nyelvű. A zsidó literátorok születésüknél fogva az utóbbi csoportba tartoztak, mégis évek óta a legnagyobb szorgalommal arra törekedtek, hogy az előbbibe menjenek át. Március előtt, amikor egy újságcikket napokig, brossurát hetekig, könyvet hónapokig lehetett írni, ez lehetséges volt. Március után ellenben, mikor a szelek szárnyán repült ide-oda minden, az író felfogásának a kifejezésére csak anyanyelve szolgálhatott, egy idegen nyelv csak azután, ha azt már a második anyanyelvként és a lehető legfolyékonyabban bírta. Csak keveseknek nyílhatott meg ez a tábor, mert a német literátorok magyarosodása még a kezdeteknél tartott. Ezért a forradalom idején a szükségtől kényszerítve nyúltak ismét a német tollhoz." Ez az igényesség, ez a mások szeme előtti megfelelési kényszer lehet egy előbbi lábjegyzetünk felvetésére a válasz: az első, a garantáltan nem anyanyelvű magyar zsidók miért írtak szebb magyarsággal, mint a „legnagyobb magyar". Einhorn Ignác: A (orradalom és a zsidók, 143. old. so Bloch Móric [Ballagi Uói]: A zsidókról. Pest, 1840. 51 Mózes öt könyve. Magyarra fordította, és jegyzetekkel fölvilágította: Bloch Móricz. Hl. Buda, 1840. 52 Bloch Móric: Izrael könyörgései egész évben. I. rész. 1841.