Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - Ujvári HEDVIG: Asszimiláció, nyelv és identitás problematikája a fiatal Max Nordaunál és HerzI Tivadarnál

„Provinzblatt"-nak nevezi, amely Bécsben sohasem fog felrűnést kelteni, Pestet magát pedig „Provinzstadt"-nak aposztrofálja, ahol neki már nincs maradása. Néhány hónappal később az általa oly nagyon respektált bécsi Neue Freie Presse által kínált pesti levelezői állást sem fogadta el. Először 1876-ban, majd véglegesen 1880-ban relepederr le Párizsban. Előtte azonban közzétett egy hosszabb írást a Gartenlaube című nag)- példányszámú lipcsei lapban annak kapcsán, hog)'a német helyett a magyar lett a hazai elemi és középiskolák oktatási nyelve. Az, hog)' a lap az antiszemitizmus vezető lapja volt Németországban, 82 úgy látszik, nem zavarra. Az írás első változata Deutschenhetze in Ungarn címmel annyira éles volt, hog)' a szerkesztőség - üzleti szempontjaikat szem előtt tartva - nem vállalta a leközlését, mivel tartottak a lap magyarországi betiltásától. Ezek után Nordau mérsékelre a hangnemer, és így jelenhetett meg a Die Deutschen in Ungarn című írás „Ein Deutsch-Ungar" aláírással. A cikk a magyarországi németek történetének hosszas ismertetése után arra a köverkeztetésre jut, hog)' a német nyelv és kultúra történetileg és jogilag teljes mértékben legitim Magyarországon, így az 1861 óta tartó magyarosítási folyamatot botrányosnak tartja. Kitér arra is, hog)' az atrocitás az oktatáson túl a pesti német színházat is érinti, mivel a bezárás fenyegeti. A hétköznapi életet is megkeseríri a folyamat, mivel a hivatalokban a nyelvproblémák miatt sokaknak tolmács segítségét kell igénybe venniük. Ehhez társul még 82 A Gartenlaube című családi hetilap 1853-tól jelent meg Lipcsében. 1875-ben mintegy 375 000 példány fogyott belőle, főleg Németországban és a a „szociális terror": a magyar lapok kímélerlenül pellengérre állítják azokat a kereskedőket, akiknek német nyelvű a cégtáblájuk, és lekicsinylően írnak azokról az egyesületekről, családokról, ahol a társalgás nyelve a német. Nordau az egész nyelvkérdést úgy értékeli, hog)" a magyar szellemi életet és a közéletet nag)' kár érte ezáltal. Intelme: amennyiben Magyarország nem marad kétnyelvű, hanem a külföld számára nehezen érthető magyar nyelv mellett dönt, olyan elszigeteltségbe sodorja magát, minek következtében elveszti a kapcsolatot az európai kultúrközösséghez, az európaisághoz, és nem vár más rá, mint az ázsiai viszonyokba való süllyedés. Szerinte a németség tartotta meg eddig a magyarságor Európában, és az egynyelvűség a magyarság veszrét jelenti. O maga nem látja a maradását, jövőjét egy ilyen országban, így számára az egyetlen le83 hetséges kiút az emigráció. Hog)' milyen érvek szóltak a Szajna-part mellett, csak hipotézisekkel szolgálhatunk. A város mellett szólt annak anonimitása, kozmopolita jellege, vallási semlegessége, és nem utolsó sorban az, hog)" Nordaut szűk családján kívül senki és semmi nem emlékeztette a zsidó származására, itt igazán „német író" lehetett.

84 Az is érvként szolgálhatott, hogy a párizsi társadalomban - származástól függetlenül - minden tehetséget irigylésre méltó tisztelet övezett. Németek gyakran tartózkodtak itt hosszabb-rövidebb ideig, és mint a német zsidó értelmiséget általában, a liberalizmus híveiként és a tanult polgárok között tarMonarchia területén. 83 Vö.: Schulte: Psychopathologie, 93-96. old. 84 Uo., 27. old.