Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - Ujvári HEDVIG: Asszimiláció, nyelv és identitás problematikája a fiatal Max Nordaunál és HerzI Tivadarnál

torták számon. Heinrich Heine Franciaországról alkorort képe esetében a politikai ideák mellé hedonizmus, életkedv és erotika is társult, és nem utolsó sorban „a politikai elszántság, a remény, hog)- a költészet valóban megváltoztatja a valóságot, ami annyit tesz, hogy francia (republikánus) viszonyokhoz vezethet".

86 1750 óta a külföldi írók elsősorban a Róma-Párizs-London triászra fókuszálnak, „mivel csak ezek jelentenek igazi alternatívát a saját állapotokhoz képest, csak ők tűnnek mítoszképesnek, csak ők jelentenek kihívást valamiféle önpróbatételre". Azok számára kínálnak menedéket, akik „saját viszonyaik kicsinyessége, hivatásuk béklyói és szellemi izoláltságuk elől menekülnek".

88 Ez a három város, kinőve a barokk fővárosok és nagyvárosok - Szentpétervár, Madrid, Nápoly, Velence, Bécs, Berlin, Drezda - típusából, „egy minőségileg új megjelenési for89 mát ' mutat. Azonban egy imperialism világváros követelményeinek csak Párizs és London felel meg. A német városok a mentalitástörténeti változással nem tudtak lépést tartani, ami markáns különbséghez vezetett „nyugati közösségi és német indi85 Gerhard R. Kaiser: „Vulkan", „Feerie", „Lusthaus". Zur deutschen Berichterstattung aus Paris zwischen 1848 und 1884. In: Rom-Paris-London, Erfahrung und Seilbsterfahrung deutscher Schriftsteller und Künstler in den fremden Metropolen. Hg. v. Conrad Wiedemann, Stuttgart, Metzler, 1988 (= Germanistische-SymposienBände; 8) 479-511., itt 480-481. old. 86 Thomas Lange: Zwischen Gott und Teutel. Das Frankreichbild deutscher Schriftsteller im französischen Exil. In: Fiktion des Fremden. Erkundung kultureller Grenzen in Literatur und Publizistik. Hg. v. Dietrich Hart, Frankfurt am Main, Fischer, 1994. 83-112. old. viduális kultúra, illetve nyugati metropolisz és német provinciális szellem között".

90 Noha a német írók mint „provincmenekültek" érkeztek a metropoliszokba, műveltségük, kompetenciájuk, intellektusuk elvitathatatlan volt. Ezekre a hozott szellemi javakra sokan „mint az idegen földön való létjogosultságuk igazolására tekintenek", sokak számára „valóságos védőpajzsként szolgál annak kiszámíthatatlanságával szemben".

91 Nordau esetében konkrétan pozitívumként említendő eg)- szabadúszó újságíró számára kínálkozó számtalan munkalehetőség, valamint egy orvos esetében a párizsi orvosi kar nemzetközi híre. Orvosi tanulmányait még nem tekintette befejezettnek: még további tudományos tevékenységen gondolkodott, nem utolsósorban szeretett volna az orvostudományi antropológiában elmélyülni. Utóbbi területnek ekkor még nem volt magyarországi specialistája, se önálló tanszéke.

92 A párizsi tartózkodáshoz Lenhossék József professzortól kapott ajánlólevelet, de többet nem tudott tenni Nordauért, mivel a kért ösztöndíjat nacionalista szemléletű kollégái nem ítélték 87 Conrad Wiedemann: „Supplement seines Daseins"? Zu den kultur- und identitätsgeschichtlichen Voraussetzungen deutscher Schriftstellerreisen nach Rom-Paris-London seit Winckelmann. In: Rom-Paris-London (lásd 85. jegyzet), 1-20., itt 9. old. 88 Uo., 10. old. 89 Uo., 9. old. go Uo., 10. old. 91 Uo., 14. old. 92 Schulte: Psychopathologie, 80. old. Életrajzi visszaemlékezéseiben ugyanakkor arról ír, hogy el kellett volna fogadnia 1876-ban a Pesten felkínált tanszéket. Vö.: Erinnerungen, 103. old.