Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - KÖVÉR GYÖRGY: A regále-bérlettől a virilizmusig

tek, hogyha lehetne köztük valami egyezkedést létrehozni, hogy egymást ne ronrsák, és egyik vagy másik azon helyzetbe ne jusson, hogy a haszonbért ne volna képes fizetni. E célból bementünk nem a templomba, de az elsó pitvarba, amennyiben szokás, ha valami kiegyenlítés van egyik vagy másik (zsidó) fél közt, vagy tanácskozást akarnak tartani, nemcsak Eszláron, de mindenütt, az imaház szobájában ejtik meg [...]." Tehát nem az ófalusi kastélyba rendelte fel a regalistáit, hanem ő ment el a tótfalusi zsinagóga pitvarába igazságot osztani. A községi zsidóbíró intézménye már rég nem létezett, mégis őt tartották „a főnek" az eszlári zsidók maguk között. A vizsgálat és a per idején Lichtmann Jakab igen talpraesetten viselkedett. Eötvös -vendéglátói attitűdjén kívül - további vonásokat is felvázolt Jakab portréjához. Vitathatatlanul rokonszenvezett vele perbeli magatartása miatt, amúgy viszont finoman lekezelte: „Jól ismerrem húsz év előtt e férfit. Él-e még: nem tudom. Azóta nem láttam. [... ] Érdekes alak volt. Félig tanult, félig pataszt, falusi zsidó utacska. Ruházkodása, minden szava, minden mozdulata kissé félszeg. Mindenből tud valamit, mindenhez hozzászól, s ha engedik: mindig beszél. Maga is, felesége is jólelkű, mosolygó arcú, vendégszerető, kissé rátarti s komolykodó. De a komolyság nem egészen jól áll neki. A zsidók szeretik maguk közt az ilyen embert, csakhogy tudálékosnak nevezik a maguk nyelvén. Én nagyon megkedveltem. O ugyan túljárt a titkos tanács és a vizsgálóbíró eszén. Sok derűs órát szerzert a jó embereknek és sok bosszúságot a vérvádaskodóknak." 4 Lichtmann Jakab ugyanis naplófeljegyzéseket vezetett, hogy pontosan be tudjon számolni arról, hogy mikor, hol tartózkodott. „Jegyzőkönyvet vezettem, hogy láttam, hogy Eszláron oly dolgok történnek, milyenek csak ostrom állapotban történhetnek. Az embernek minden perctől félni kellen. Láttam, hogy engem is uton-lépten, mindenütt nagy figyelemmel kísérnek; de egyszersmind tudomásomra jutott, hogy ki van küldve csekély személyem ellen kém. Tehát, hogy igazolhassam mindenkor az alibir, vezertem a jegyzőkönyvet."

65 Mint tanúvallomásában Eötvös kérdésére elbeszélte: Imre Lőrinc igazgató okította erre Kassán a deákokat, de a védőt, aki utólag íróként szépen kikerekítette a naplófeljegyzésekről szóló történetet, érdekes módon nem ejtette gondolkodóba, hogy a kassai igazgatónak mi köze lehetett Lichtmann Jakab élettörténetéhez.

66 A történésznek viszont, aki módfelett érdeklődik a naplók, emlékiratok iránt, szöget ütött a fejébe a gimnáziumi tanárra való hivatkozás. S bár a kassai (1861 urán ismét a premontreiekvezette) főgimnázium matriku63 Végtárgyalás, Lichtmann Jakab, 1883. június 28. 64 Eötvös:/'. m. I. k. 398. old. 65 Végtárgyalás, Lichtmann Jakab, 1883. június 23. 66 Uo. „[...] visszaemlékszem azon időre, midőn volt egy igazgató úr Kassán, Imre Lőrinc volt a neve, ki azt mondta mindig a deákoknak: jó az embernek mindig óvatosnak lenni, s azért ő naplót vezetett." Uo. Imre Lőrinc (1828-1904) gimnáziumi, tanítóképzői tanár, megyei tanfelügyelő életadataiért Klescinska Zsuzsa kassai levéltárosnak tartozom hálás köszönettel.