Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - KÖVÉR GYÖRGY: A regále-bérlettől a virilizmusig

hogy mivel felekezete nem járul az »eklezsia« tagjaival közös terhek viseléséhez, indirecte adózzon tehát amidőn iskolájukat élvezik." A közben újonnan kinevezett eszlári plé­bános 1879. március 20-án kelt levelében így panaszkodott érsekének: „Ügyünket, melyet egy 50 forintig érdekelt bérlő tilta­kozása döntött meg, míg a többi uraságok noha a legnagyobb rész rájuk nehezedik szívesen fedezik [...]." 58 N cm nehéz tehát kitalálni, hogy mit sérelmezett Lichtmann Jakab, aki ugyan nyilván magántanítót alkal­mazott, de az is lehet, hogy nem róla, hanem Újfaluban lakó bátyja, József gyermekeiről lehetett a konkrét esetben szó. Személyes és hitközségi indítékból is méltánytalannak érezte a diszkriminációt, s különösen annak mértéktelenségét. S talán nem járunk messze az igazságtól, ha a miniszteri határo­zat kapcsán elszenvedett vereségéhez kór­juk Lichtmann Jakab lemondását a hitköz­ségi főgondnoki posztról. Időben minden­esetre nagyon közeli egymáshoz a két ese­mény. A kérdés hosszabb távon sem került le a napirendről. Erre nézve megjegyezzük, hogy a református községtanácsi gyűlés 1883-ban újraszabályozta a nem-keresz­tény felekezetek gyermekeinek tanítási költségét (ez már mindenkire érvényes explicit, pénzbeli, normatív határozat volt): „a tandíjon kívül tőlök iskolafentar­rás címen [...] a beíratáskor egyenkint 80 krajcár fizetendő". 59 A Lichtmann család eredetileg regále­bérlőként érkezett a faluba, de a nyolcvanas években már nekik is voltak regalistáik, fa­lubeli hatalmukat ez is alátámasztotta. A nevezetessé vált április elsején este az eszlári újfalusi zsidók az imaház előterében gyűlrek össze, hogy eg)' viszály ügyében Lichtmann Jakab döntőbíráskodása mellett egyezkedjenek. Újfalu két árendás kocsmá­rosa, Szüszmann és Einhorn között (mind­ketten Lichtmann regalistái) az okozott né­zeteltérést, hog)' egyikük olcsóbban mérte a 60 pálinkát, mint a másik. Szüszmann Jakab azt állította, hog)' ő kérte fel „Lichtmann Ja­kab urat, mert ez a fő közöttünk mégis, hogy igazítást tegyen. Mert olyan szokás van ná­lunk, hogy mindjárt perre nem szoktunk menni, ha össze tudunk férni, úgy teszünk." (Kiemelés - K. Gy.) 61 Einhorn József arra emlékezett, hogy Szüszmann kezdte ol­csóbban mérni az italt. Az egyezkedésre Einhorn az Ofaluban lakó sógorától este 7-8 óra körül ment a templomba, ahol 1/2 10 körűiig egyezkedtek. Saját bevallása szerint Einhorn maga mondta Lichtmannak (akié a kocsma volt): „mi dolog az, hogy ol­csóbban méri, vag)' tiltsa meg azt, vagy én is olcsóbban fogom mérni". Lichtmann Ja­kab a dolog hitfelekezetbeli szokásszerűsé­gére, valamint gazdasági racionalitására is felhívta a figyelmet: „[...] felkérettem korcsmárosom Szüszmann által és Einhorn József által, amennyiben az ital­mérés felett valami viszály volt közöttük. Felkér­57 Egri Főegyházmegyei Levéltár, Tiszaeszlár, (EFL TE) 974/ 1878 Ferenczy Bertalan, 1878. március 14, 58 Adamovics József, EFL TE 746/ 1879. 59 TEREI, Jegyzőkönyv, 1883. július 22. 60 Végtárgyalás, Scharf József, 1883. június 19. 61 Végtárgyalás, Szüszmann Jakab, 1883. június 24. 62 Végtárgyalás, Einhorn József, 1883. június 23.

Next

/
Oldalképek
Tartalom