Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)
KOR, ESZME TÖRTÉNET - KARÁDY VIKTOR: Zsidóság Budapesten a 20. század első felében
jeződő) szellemi készségek birtoklásának kritériumait. Az iskolázottság és az egyéb szellemi tevékenységekre való hajlam azonban számos szociológiai kutatás szerint általában szorosan összefügg. A zsidóság valós társadalmi helyzetére nézve fontos tehát tisztázni, hog)" ezeknek az iskolai befektetéseknek a mértéke mennyiben módosítja eddigi, különleges „polgárosodottsági" szintjére vonatkozó történelmi megállapításainkat. Mint látni fogjuk, nem jelentéktelenül. Mindenekelőtt könnyen dokumentálható a nem meglepő eredmény, miszerint a fővárosban minden felekezeti csoportban a vidékhez képes túl voltak képviselve a magasan iskolázott aggregátumok. Ezeknek eg>" része magukhoz a (politikai, törvényhozási, adminisztratív, kulturális stb.) úgynevezett „fővárosi funkciókhoz", illetve - még konkrétabban - az itt lévő s az ország messze legnagyobb értelmiségi (főiskolák, egyetemek) és gazdasági piacaihoz köthető, másik részük pedig a művelt osztályok által leginkább igényelt kulturális szolgáltatások koncentrációjához, amelyek feltételezték a megfelelő magas műveltségű csoportok jelenlétét. A művelt vag)" műveltséget kereső zsidó rétegek szempontjából Budapest vonzerejét sajátosan felerősíthette két körülmény. Egyiküket a „szabad" nagyvárosi életviszonyokképezték. Ezek a szekularizációra általában leginkább hajló felekezeti csoport legkevésbé hagyománytisztelő részlegeinek lehetőséget n)"újtottak arra, hog)" közülük sokan kibújjanak a közösségi felügyelet alól, és így továbbfejlesszék világias, polgári életmódjukat. Másrészt fontos volt az, hog)' a fővárosi iskolák dominánsan közületi (állami, városi) jellegük révén az iskolázással maximális akkulturációs és társadalmi integrációs lehetőségeket biztosítottak. (Mint ismeretes, a vidéki iskolai piaccal ellentétben, melynek nagyobbik tészét a különböző egyházak működtették, a fővárosi iskolahálózat túlnyomórészt minden szinten városi vag)" állami kezelésben volt és maradt is a régi rendszer legvégéig. 82 ) Ezek után nem váratlan, hog)" már a dualizmus végén a nyolc középiskolát vag)" főiskolát végzett zsidó férfiak közel fele (47 százaléka) budapesri volt, és az összes, legalább négy gimnáziumot végzetteknek is 38 százaléka. A trianoni csonka országban, érthetően, a főváros része tetemesen megnőtt, 1920-ban a nyolc osztályon felülieknél egészen 63 százalékig, s a négy osztálynál magasabb végzettségűeknél is többségi (53 százalék) lett. 4 Az is könnyen magyarázható, hog)" - akárcsak fentebb a „polgári" rétegeknél - az igazolt műveltségű helyi népességben is markáns zsidó túlsúlyt lehet azonosítani. Legfőbb idevágó eredményeink ugyanis a zsidóság műveltségi tőkéjének igen jelentős, s az idővel alig csökkenő viszonylagos többletére utalnak. 1910-ben már a hat év feletti fővárosi zsidók több mint harmada (a férfiak és nők 37,3 százaléka) legalább a 82 Ld. erre nézve oknyomozó tanulmányomat: In; Világosság, 2002. 8-9. sz. 61-63. old. Szegregáció, asszimiláció, disszimiláció. 83 MStK, 61. 540-541. old. Felekezetek az elemi iskolai piacon (1867-1942). 84 MStK, 73. 214. old.
