Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

BEVEZETÉS - RÓZSAFALVI ZSUZSANNA - LUGOSI ANDRÁS: Előszó

hallgatásait, a modernizációs üdvtörténet hátterében meghúzódó társadalmi problémákat, a kultusz mögött szinte spontánul képződő és növekedő ellenkultuszt is vizsgálják. Az olvasó feltehetőleg gyakran talál majd bennük a megszokottól többé vagy kevésbé eltérő témaválasztást, megközelítésmódokat vagy értelmezéseket. így a Bevezetési követő második részben, amely a Budapesti Negyed korábbi író-számainak hagyományát követve az irodalmi-életművet helyezi a középpontba, mindjárt két olyan regény is felbukkan, amely korábban nem tartozott a Jókai-kánon fő áramába. Jókai terézvárosi regényéről, az Asszonyt kísér - Istent kísért című műről szóló Eisemann György-tanulmány hol suttogva, hol „suttogva sem", végül azonban egészen expliciten azt fogalmazza meg, hogy az egyelőre a kánon hát tercben húzódó Jókai-szövegek mennyire meglepően aktuálisak napjaink recepciótörténeti problémáinak vizsgálata szempontjából. Virágh András pedig a Hayden White nevéhez fűződő metatörténeti megközelítés szempontjából vizsgálja a történetírói és a történeti tárgyú szépirodalmi művek elmosódó határainak kérdését Az utolsó budai pasa című regény kapcsán. A két kánonon kívüli műről szóló írást a Jókai-kánon alapművének számító regény, az Egy magyar nábob elemzése követi. Tarjányi Eszter tanulmányában azt mutatja be, hogy Jókai miképpen találta meg a nemzeti narratíva megújításának lehetőségét az irányregény és a családregény műfajainak köztes terében. s Jókai Mór: Utószó összes költői műveim gyűjteményéhez. In: A Jókai jubileum és a nemzeti Mindazonáltal e kötet szerkesztése során fő célkitűzésünk az volt, hogy ne kizárólag irodalomtörténeti és irodalomelméleti dolgozatok kerüljenek be e tematikus számba. Mindezt azért láttuk szükségesnek, mert Jókai Mór Budapest számára jóval több volt, mint egy fővárosi író. „Hosszú életpályám alatt nemcsak költő voltam, hanem politikus is, és mint ilyen, hírlapíró, élclapszerkesztő, adomázó, képviselőjelölt, törvényhozási szónok: azonkívül történet-, táj- és népismeíró, sőt még kertész is." Ezen túlmenően tudatosan törekedtünk egyfajta interdiszciplináris szemlélet érvényesítésére is. A harmadik fejezet nyitótanulmányában Renkecz Anita behatóan elemzi a Borsszem Jankóban 1868-1875 között megjelent Jókai-paródiákat, és írása amellett, hogy jól megismerhető belőle a korabeli politikai humor, jelentős mértékben hozzájárulhat ahhoz is, hogy oldódjon a Jókairól mint nemzeti ikonról élő, sokszor túlzottan merev kép. Jókainak a munkásmozgalomhoz való viszonyát elemző Vörös Boldizsár-írás, nem különben Géra Eleonóra tanulmánya a korabeli magyar gyermekvédelem problémáiról, a Nagypénteki Református Társaságnak és az egyesület életében aktív szerepet vállaló Jókay családtagoknak a nincstelen gyermekek megsegítése érdekében kifejtett tevékenységéről a modern fejlődésnek már azokat a tüneteit helyezi a vizsgálat középpontjába, amelyekről a kor sokszor túlzottan optimista elbeszélései gyakran megfeledkeztek. Az őszi számot végül Szídíszkiadás története. Révai Testvérek, Budapest, 1898. 231. old.