Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

BEVEZETÉS - RÓZSAFALVI ZSUZSANNA - LUGOSI ANDRÁS: Előszó

vós Erika elemzése zárja, amely az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben c í m ű, eredetileg Rudolf trónörökös kezdeményezése nyomán és Magyarországon Jókai hathatós közreműködésével készült kiadvány Budapest-kötetének kedélyes hangvétele mögé nézve meggyőzően mutatja ki a századvégi magyar nacionalizmus egyoldalúságait: a társadalmi problémák tárgyalásának hiányát és a nemzetiségek háttérbe szorítottságát. A szöveges hagyatékra koncentráló tanulmányok után a téli számot nyitó negyedik fejezet írásai a fennmaradt tárgyi örökség világának bemutatására tesznek kísérletet. Ennek során megismerkedhetünk az író Jókai Mór életének talán két legfontosabb terepével: a szőlővel és a dolgozószobával. Az előbbit M. Szilágyi Kinga tanulmánya mutatja be, míg az utóbbin Kalla Zsuzsa kalauzolja végig olvasóinkat. Az ötödik fejezetben már nemcsak magára Jókaira, hanem a kor és az utókor hozzá fűződő viszonyára is kiterjed a vizsgálódás spektruma. Rózsafalvi Zsuzsanna a Jókai-kultusz egyik csúcspontját, az író ötvenéves jubileumának megünneplését és az ekkor útjára indított Jókai-díszkiadás történetét tárgyaló írásában arra világít rá, hogy a protokolláris elemekkel túlzsúfolt, szinte végtelen ünnepi ceremónia nem volt más, mint az 1848 pátoszos élményének megismételt átélésére tett sikertelen kísérlet, annak pusztán kiüresedett változata. A kultusz árnyoldalainak vizsgálatát Lugosi András tanulmánya követi, amelynek tárgyát már az ellenkultusz, egész pontosan az idős Jókai Mór elmebeteggé nyilvánítási kísérletének, az írónak egy fiatal, zsidó színésznővel, a 20 éves Grosz Bellával kötött házasságának, valamint az ennek nyomán támadt, s majd csak az 1920-as években lezárt örökösödési vitának a históriája képezi. Végül E. Csorba Csilla a Jókai-szobor felállításának hosszúra nyúló, 17 éves történetét követi nyomon, és arra keresi a választ, hogy miért csak a trianoni békekötés után valósult meg a terv, noha a szándék már közvetlenül Jókai halála után megfogalmazódott. A Jókairól szóló elemző tanulmányok mellett néhány Jókai-írás, illetve részlet (újra)közlésével is próbáltuk közelebb hozni olvasóinkhoz Jókai Budapestjének világát. De a Jókai szövegek válogatása során is egyfajta „interdiszciplinaritásra" törekedtünk. Ennek megfelelően nemcsak a szorosabban vett szépirodalmi művekre voltunk tekintettel, de az elmúlt több mint száz év alatt különböző kiadók által, Jókai Mór Összes Müvei cím alatt megjelentetett sorozatok mindegyikéből kimaradó szövegeket is igyekeztünk számba venni. Ami a szépíró Jókait illeti, választásunk végül az Asszonyt kísér - Istent kísért című regényből vett hosszabb részletre és az Öreg ember nem vén ember harmadik, Coronilla című fejezetére esett. De helyet adtunk Budapest történetírójának (Budapesti élet) és a svábhegyi kertésznek (Kertészgazdászati jegyzetek) is. Az utolsó fejezetben közölt két különböző időpontban, 10 év különbséggel írt Jókai önéletrajzot pedig Mikszáth Jókai Mórokról szóló írásával egészítettük ki. A kötet szerzői nevében ezúton is szeretnénk kifejezni köszönetünket azon közgyűjtemények dolgozóinak, akiknek segítőkész munkája nélkül céljainkat nem