Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)
MASZKOK MÖGÖTT - VÖRÖS BOLDIZSÁR: A „képfaragó" a „munkásegyletben"
rendzavaró Törekvésnek." E cikkében tehár Jókai korántsem csak a munkások sorsának javítása érdekében emelr szót (ti. „szavazatjoguk" megadásáért), hanem, ezzel összefüggésben, szerepet szánt e csoportnak a létező társadalmi-polirikai viszonyok fenntartásában is. 1903 tavaszán a Berlini Magyar Iparos Egyesüler dísztagjává választotta Jókait és elküldte neki az erről szóló okleveler. Az író 1903. május 22-ei levelében mondott köszönetet e megtiszteltetésén és többek között ezeket írra: „Elégtételnek veszem, hogy önök felismerték bennem az iparost; mert hisz az iró is munkás s vezerője a legszorgalmasabb munkás-osztálynak. Mi mindnyájan egy közös szent czélért dolgozunk: a haza jóllétéért, nemzetünk magasra emeléséért s törekvésünk egymással valódi kapcsolatban van. A magyar munkás izzadó renyere hazánknak leggazdagabb aranybányája s amir a magyar munkás külföldön eltanul, az szerzett kincs, mely hozzájárul a honfoglaláshoz. [...] Az Ég segitse meg önöket törekvéseikben, kisérje siker és elismerés fáradozásaikban, a haza viszonozza azt a szeretetet, melylyel önök a hazát a messze külföldön is körülveszik. Fogadják önök tőlem megválasztásom emlékéül szívesen összes munkáimnak egy példányát, melynek megküldetése iránt intézkedtem." 35 Levelében Jókai újra megfogalmazta azokat a gondolatokat, amelyeket az ipari munkásokkal kapcsolatban az elmúlt évtizedek során papírra vetett és elmondott: nézetét a „köznép"-et vezető „intelligentiá"-ról; az iparosok munkájának megbecsülésér; a magyar munkások hazafiasságának elismerésér és azt az igényt, hogy a „haza" érdemeiknek megfelelően értékelje őket. Végül összes műveit küldte ajándékként a berlini egyesületnek - hasonlóan ahhoz, ahogyan három és fél évrizeddel korábban is könyveinek sorozatát adta a Buda-Pesti Munkásegylet könyvtárának. Változó idők - visszatérő gondolatok Jókai tehát 1867 és 1903 között a legkülönfélébb megnyilvánulásaiban foglalkozott az ipari munkások sorsával, a magyarországi és a nemzetközi munkásmozgalommal: újságcikkekben, beszédekben, regényben, levélben, közreműködésével a Buda-Pesti Munkásegyletben - ugyanakkor jól megfigyelhető néhány, többször is visszarérő gondolat az áttekintett évtizedek tevékenységében. Jókai bizalmatlansággal viseltetett a „köznép" spontán politizálása iránt, és úgy vélte, hog)' ennek befolyásolása-irányítása az „intelligentia" feladata. E nézeteket fogalmazta meg az 1867-es A politika a malom alatt című cikksorozatában, az 1882-es A sociáldemokrátia Európában és EszakamerikáJókai Mór: A legalsó tizezer becsülete. Nemzet (Reggeli kiadás), 1897. október 14.1. old. Ld. ehhez: Kemény G. Gábor: I. m. 431., 475. old. Ld. még Jókai Mór beszédét az országgyűlés képviselőházának 1872. április 4-ei (475.) ülésén: Az 1869-ik évi april 20-dikára hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. XXIV. Szerk.: Nagy Iván. Pest, 1872. 75-76. old.; Jókai Mór: A magyar vér a munkás szivében. Nemzet (Reggeli kiadás), 1895. december 31.1. old. 35 Jókai Mór - disziparos. Magyar Hírlap, 1903. május 24. 7-8. old.
