Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

BEVEZETÉS - JÓKAI MÓR: Asszonyt kísér - Istent kísért (Részletek)

- Azonban hát ne töltsük hiába az időt. Ha nem akar az űr Kozákja egy másik csendestársat tűrni, akkor egyszerűsítsük a dolgot. Én veszek az úrtól ezer forinr ára nitroglicerinr, s az úr nyugtatványozza az árát. Aztán majd elviszem, mikor szükségem lesz rá. - Hm. Elébb meg kell gondolni ezt a dolgot. - De ne sokat gondolkozzék ezen az úr, hanem szaladjon ezzel a pénzzel a prókárorhoz fizetni; amíg ki nem jön a licitáció. Merr az ám a legnagyobb betegség, amiből az embert a doctor juris gyógyítgatja: s nem is az a legdrágább folyadék, amit a patikában adnak, a doctor medirinae recipéjére, hanem a másik doctornak a tintája: hát csak iparkodjék abból kigázolni, míg bele nem fullad. A púpos a fejér vakarra. -Ad vocem „tinta". A kalamárisomat becsukták a tiszta szobába, mikor mindent összeírrak: az ajtó le van pecsételve, nem tudok az úrnak nyugtát adni. - Hát nem lehet a szomszédból valahonnan eg)" kis tintát kérni? - Nem ád énnekem ebben a környékben senki még csak egy csepp rintát sem. - Annyira haragusznak az úrra? - Nem azért, mintha haragudnának: ámbár haragudhatnak is, ha akarnak, mert én bizony nemigen nyájaskodom senkivel; - hanem inkább félnek tőlem. Hiszen végigvándoroltam én már az egész városr, a gyárammal; először a Ferencvárosban kezdtem: ottan addig áskálódtak a szomszédok ellenem, amíg a tanács kitiltott; akkor odább mentem a Józsefvárosba: ott megint rám röffent valamennyi milimári, hogy szétrobbantom őket; kisajátítottak; majd meg letelepedtem a Terézvárosban: irr is addig rologattak, míg utoljára ideszorultam a Suttogó utcába, ahol aztán csupa olyan ember lakik, aki nem szereri az igazságár a városházán keresni. Ezek azrán csak úgy magányúton törekesznek a gyárammal együtt maguk közül megszöktetni: nem kapok én itt tintát, ha magamnak nincs. Elkezdtem a kocsmáros kabátjának a zsebében kotorászni. Az ilyen kocsmárosnak mindig szokott a zsebében írószerszám lenni. Csakugyan találtam egy üvegcsét. Piros tinta volt biz az: valószínűleg fukszin. (Nem iszom nála több vörös bort.) -No, ez jó lesz. Tollat majd húzunk ki a tollseprűből, s megfaragjuk. Papirost szakítok ki a tárcámból. No, hár írja az úr. Nyugta ezer forintról. - Elébb beszéljünk a Kozákkal. - No, hát hívassa fel az űr a Kozákor. - Nem jön az ide fel. - Miérr nem jön fel?