Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

BEVEZETÉS - JÓKAI MÓR: Asszonyt kísér - Istent kísért (Részletek)

- Ejnye már, no. Hiszen mondtam. Szerelmes a leányba, s azrán haragszik rá. -Azért haragszik, mert szerelmes? Fel tudom fogni csekély eszemmel. No, hát menjünk mi le a Kozákhoz. -Nem bánom, menjünk: de nem felelek róla. Az emeletbe vezető rozzant lépcsőkön csak lejutottunk épkézláb, de a szuterénhez vezető lépcsőknél már nagyon jó volt a púposnak elölmenni, hogy ha a nyirkos lépcsőn el kell esnünk, ne ő essék az én nyakamba, hanem én az övébe. Egy kis szűk kamra, aminek az ablaka egyharmadrészben a földszínen fölül emelkedett, volt a Kozák úr tanyája, akit látogatni jöttünk. Egy szalmaszék meg egy hárságy volt benne; az ágy alja volt a könyvtár. Az említett férfiú mintegy harmincöt éves lehetett; a fakó bőr megfeszült az arccsontjain, bajusza, szakálla olyan volt, mint a jégverte vetés, amire feliben sem vállalkozik kaszás; ellenben savószínű haja hosszan volt leereszrve a vállaira. Mélyen beülő szemeinek fenyegető tüzét csillapítá a szemüveg. Egész tekintete ünnepélyes, komor, visszataszító volt. A púpos bemutatott neki a fölvett nevemen. Erre a tisztelt úr odalépett hozzám, s ráhágorr a lábamra. Mármost én aztán nem tudtam, hog)' azért történik-e ez, mivelhogy abban a szűk szobában, ha három pár láb közül az egyik lépni akar, okvetlenül a másik két pár közül egyre rá kell lépni, vagy pedig, hogy ez az a bizonyos jeladás, amiről a nihilisták egymásra ismernek? Azt már tudtam egy újságíró barátomtól, hogy a nihilisták nem titkos kézszorítással (mint a szabadkőművesek), hanem titkos lábra lépéssel üdvözlik egymást. Aki nem adja vissza az üdvözlést, vagy azt mondja utána, hogy „pardon!", az nem a szövetséghez való. Agyáros mondta a csendestársnak, hogy én dinamitot akarok vásárolni en gros. A csendestárs megszólalt olyan hangon, mintha a talpa alul beszélne. - Miféle minőségben? Mint töltényt? Bickford-gyutaccsal? Egyszerűt? összetettet? Azt csak tudnom kell nekem. Nem akartam elárulni, hogy nem érrck hozzá. - Mindenféle fajtából vegyest: ami csak itt kapható! Azok a sötét szemek úgy villogtak felém a szemüvegen keresztül. - Jöjjenek velem. Azzal előrement, keresztül-kasul vezetve egy rettenetes, bűztámasztó kádak és retortákkal teljes pincebolton, egy vasajtóval lezárt raktárig. Üveggel fedett lámpa voir a kezében, amit senkinek sem adott oda. A pokol tornácában jártunk.