Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

BEVEZETÉS - JÓKAI MÓR: Asszonyt kísér - Istent kísért (Részletek)

(A' biz Isten, ezt magam sem tudom még. Az igazi nevemet meg nem mondhatom: mert arról rám ismernek, s megtudják, hogy semmiféle vegyítésben nem használom a glicerint. Valami közönséges nevet nem választhatok; merr lehet, hogy más ember is viseli, s az megharagszik érte. Ragadt meg egy furcsa név az emlékezetemben még patvarista korombul.) -Az én nevem Koribanya Ignác. -Ali! Jól ismerem ezr a never, Nyerges-Újfaluról, ugye? Sokszor rendelt meg nálam az űr dinamit töltényeket a márvány kőbányájához. (- Ejnye, de jól eltaláltam! Már csakugyan elvettem hát egy eleven embernek a nevér! Szerertem volna már visszaadni.) - Hát hogyan akar az úr most rajtam segíteni? Megrendel? Előlegez? Vag)- kölcsönad? - Egyiket sem. Mint „csendestárs" akarok belépni az úrnak az üzlerébe, egyezer forint erejéig. - Az nem lehet. Már van egy „csendestárs". - No, hát leszünk ketten. -Az nem lehet. A Kozák nem tűr meg maga mellett másik csendestársat. - Hát akkor kifizetjük a Kozáknak a maga letett részét, s mehet másfele. - Kozáknak nincs itt befizetett semmiféle pénze, ő a munkavezető. Az pedig olyan ritka madár, akit nem lehet minden bokorban fogni. Mit gondol az úr? Aki egy nitroglicerin gyár vezetésére elszánja magát! Éjjel-nappal józannak lenni! Úgy érteni a dolgot punktumosan, hog)' minutára összetaláljon a munka. Mert ha csak egy grádusnyi meleget elhibáz, ha egy centigrammot eltéveszt a keverékben, ha csak egy kész patront kiejt a kezéből, hát akkor nemcsak ez a ház, hanem a „Veres Rózsa" kocsmának is minden téglája oda megy vissza, ahonnan idelopták. Ide nagyon, nagyon idevaló ember kell, aki helyt álljon. - Tehát Kozák úr éppen ilyen derék ember. No, annak igen örülök. Rajra leszek, hogy megnyerjem bizodalmát, s elfogadjon második csendestársnak. - Hallja az űr! Az nehezen fog menni. A Kozák nem rűr maga mellett embert, kivált fiatalt: még segédet sem. Inkább maga dolgozik kettő helyett. Azzal közelebb hajolt hozzám, s odadörmögött a fii lembe: „Szerelmes a leányba". Fennhangon folyratá: -Aztán olyan bolond ember az, hogy már egyszer öt esztendőre volt elítélve, le is ülte, amért a hűtelent meg annak az elcsábítóját revolverrel összelövöldözte. Azért is marad irr meg, mert másutt sehol sem fogadnák be. (Egy új kellemes részlet. Egy dühödt imádó, aki revolverrel jár a vetélytársa nyomába, s már egyszer emberölésért öt esztendőre volt elítélve.)