Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

BEVEZETÉS - JÓKAI MÓR: Budapesti élet

zélés, sem a dobok pörgése, s a Gellért­hegy ágyúi is csak emelni bírtak. Ezen ese­mény emlékére nevezzük az egykori Plébá­nia-tért „Eskü-tér"-nek. Az eskü letétele után az apostoli király ismét leszállt az emelvényről, felült a lová­ra, s a díszmenet az előbbi rendben vonult a koronázási domb felé. Ide érve, a király gyors vágtatással fölnyargalt a koronázási dombra. A fehér paripa, mintha maga is tudná, milyen magasztos tény eszközéül volt kiszemelve, fenn a dombon folyvást két lábára ágaskodva roporzékolr. A király (első lovas az országban) bizton ülve a nye­regben, fordítá a paripáját a világ négy sarka felé, megtéve a hagyományos négy vágást Szent István pallosával annak jeléül, hogy ezt az országor bármely oldalról fenyegető ellenség ellen is meg fogja védelmezni. Ez volt a befejezése a korszakot alkotó alkotmányos nemzeti ünnepély hivatalos alakjának. Következett rá a formaszerinti királyi ebéd a budai várban, melyben az ételeket csak felhordták és kivitték. Ez is a prog­ramba tartozik s ez fejezi be az ünnepélyt. A pesti Városligetben pedig megrartot­ták a hagyományos néplakomát, az ökörsü­rést és borosztogatást. A koronázás alkotmányos fontosságú ün­nepélye után következett másnap (pün­kösd vasárnapján) a főváros örömünnepe, mely a legszebb népies jelenerek sorozatá­val kezdődött. Még akkor Buda és Pest két külön város volt, a két főváros vonult a ki­rály elé, a nép ajándékait hódolata jeléül bemutatni. A fölajánló küldöttséget az országgyűlés elnökei és a kalocsai érsek vezerték a kirá­lyi pár elé; a kenerreljes szónoklat s az arra adott kegyes válasz után megkezdődött a fölvonulás. Legelői ment száz fehérbe öltö­zött leányka, nemzeti szín és kék vállsza­lagokkal, kezeikben rózsákkal telt kosár­kák. Uránuk lépegettek a sütők és cuk­rászok válogatott legényei, fehér öltözet­ben, kék sipkákkal. A sütők kolosszális ci­pót emeltek vállaikon, a cukrászok a király kardvágását a királydombon remekül után­zó cukrász-művet. Következtek a mézes­bábosok, lobogós ingujjú, rojtos gatyás, pi­ros mellényes fiúk, aranyos méhkassal mu­tatva be a hozott lépes mézet. Ezeket kö­vette a kék ruhás halászok csoportja, kik egy-egy hatalmas vizát és tokot cepeltek szájánál-farkánál rúdra kötve. Nyalka csi­kósok csapatja délceg fiatal mént vezetett elő, mely még nyereg alatt nem volt. Tarkí­rorra a meneret a városi lovas huszárok dandára, kikér cigány zenekar kísért, nem­zeti indulót harsogratva. Azután döcögött két kis tarka lótól vontatva a hentesek dísz­szekere, fölkoszorúzva; mellerre a hímzett fehér kötényes böllérlegények, nemzeti színű zászlókat lobogtatva, a szekéren pe­dig négy ártatlan hajadon őrzött fehér bá­ránykákat és borjúcskákar. Nyomukban ro­bogott tizenkét megtermerr mészárosle­gény hófehér ruhában, derék, szép fehér hízort rulkot vezetve aranyozott szarvánál. A hízott göböly arany rojtos veres bársony­takaróval volt fölékesítve. Majd a kádárok érkeztek nagy trombitaszóval, négy lovas fogaton két hordó bort hozva. Tarka képet nyújtott a kertészek fölvonulása, szép leá­nyok, délceg fiúk, amazok fehérben, ezek feketében, szalagokkal, bokrérákkal s ker­tészeti eszközeikkel kezeikben; egy négy lovas szekerer fograk körül, melynek még a kerekei is virágokkal voltak rakva, a szekér

Next

/
Oldalképek
Tartalom