Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

BEVEZETÉS - JÓKAI MÓR: Budapesti élet

pák, viaszgyertyák, az egész temető egy csillagokkal elbontott nagy kertnek tűnik föl. A főváros és az ország által emelt pom­pás mauzóleumok: Batthyány Lajosé és Deák Ferencé, nagy pompával vannak föl­díszítve és kivilágítva, s ezeket késő estig sűrű néptömeg látogatja, reggeltől esthaj­nalig járnak a koszorúkat vivő testületek, az egyetemi tanulók tömegestül, kik a nem­zet nagy halottjainak sírjait megkoszorúz­zák s azok előtt lelkesítő emlékbeszédeket tartanak s nemzeti hymnusokat énekel­nek. Sorba érkeznek más restületek is meglátogatni a magok halottjai sírját: szí­nészek, legény-egyesületek, munkások, tűzoltók, dalkörök, a Budapesten lakó len­gyelek, mind a temetőbe sereglenek e na­pon megújítani kedves halottaiknak emlé­kezetét. Azok a temetkezési díszmenetek pedig, melyekkel az országnak egy-egy nagy halottjait végnyugalma helyére kíséri a nemzet, az Akadémia palotájának előcsar­nokában fölállított ravataltól a Kerepesi-úti temetőig, mind a gyászpompa, mind a tö­meges részvét impozáns jeleneteit szokták megragadó képekben fölmutatni, melyek­nek legszebb jellemvonása az, hogy az egész nagy közönség gyalog kíséri ki sűrű zárt tömegben a városon végig egészen a sí­rig felejthetlen halortját. Társadalmi és politikai élet A budapesti népéletet általában kevéssé tarkítja más fővárosok könnyűvérű zajos mulatozása. A diákéletből hiányoznak a Burschenschaftok: nincsenek couleur diá­kok s az azokkal kapcsolatos zajos com­mersek és paukereiok. Nem látni a mün­cheni Salvator-ser kimérésénél ismeretes széles jókedvet, a mesterlegények fölsza­badításának ceremóniák. Nincsenek ma­billek, closerie des lilask, moulin rougeok, s a ledér mulatozásnak hasonló szabadalma­zott fészkei. Orfeuma, énekes kávéháza ugyan van Budapestnek is elég; de azokat csak egy bi­zonyos társadalmi vonalig terjedő közönség látogatja, mások csak ritkán kíváncsiságból, s külső fényre mind ezek a külföldiekkel nem vetekedhetnek. A helyett a komolyabb látványosságok­nak nagy kedvelője a budapesti nép. Nincs olyan osztály, mely a múzeumokat ne láto­gatná. Minden kiállításnak, képtárlatnak nagy közönsége van; s a színházak minden szakasza megtelik még a Shakespeare és Sophokles rragédiáira is. Hogy Budapesren nyáron át is folyvást két színházban lehet előadásokat tarrani, bizonyítja, hogy azok a néposztályok, melyek nyaralni nem mehet­nek, a művészetben keresnek üdülésr. Ko­moly természerű fölolvasásokon, minőker a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfa­ludy- és Petőfi-társaság s számos tudo­mányművelő társaságok rendeznek, az Akadémia üléstermei rendesen megrelnek érdeklődő közönséggel. Sokar tesz a lakosság nyári enyhülésére különben a budapesti fürdők nagy száma és kényelmes berendezése is. Nyolc különbö­ző fürdőben lehet válogatni, s az oda utazás a Lukács-fürdői „sárga rigókon" nem kerül többe hat krajcárnál, sőt ingyenes népfür­dők is vannak. A társadalmi tömörülés elősegítésére szolgál a számtalan klub, egyesület és ka­szinó. Minden iparos osztálynak van saját egyesülete, társalgáson kívül jótékony cé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom