Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

MASZKOK MÖGÖTT - GÉRA ELEONÓRA: A Jókay család és a hazai gyermekvédelem

1898-ban hozott betegápolási törvényben vállalt közvetlen szerepet az állam a rászoruló gyermekek gondozásában. A XXI. törvénycikk értelmében a helyi hatóságok által elhagyatottnak nyilvánított szegény gyermekek betegápolási és nevelési költségeit a gondozott hetedik évének betöltéséig az állam fedezte a frissen létesített országos beregápolási alapból. A törvényalkotók pontosan meghatározrák az állami gondozásra jogosultak körét. Felvették a köz- vag)' magánhelyen elhagyatva talált gyermekeker, az árvaházakban el nem helyezhető vagyontalan árvákat, ideiglenesen a kórházban, tébolydában, fog- vagy fegyházban tartózkodó szülők gyermekeit, valamint azokat a kicsiket, akiket hozzátartozóik, megélhetésük veszélyeztetése nélkül, nem tudtak eltartani. A hétévesnél idősebbekről azonban továbbra is az illetékes községek gondoskodtak. A törvény számos új feladatot rórt a helyi hatóságokra. A rászoruló illetékességének kiderítésén túl ellenőrizniük kellett időről időre a hozzátartozók anyagi helyzetét, s a tartási költséget - legalább részben - be kellett hajtani tőlük. A községek, a törvényhatóságok vag)' az országos betegápolási alap azonban visszkereseti jogot nem kapott a tartásdíj behajtására.

11 Az ellátásra szorulók pontos meghatározásának következtében az állami gondozásra jogosultak száma olyan méretűvé duzzadt, hog)'a végrehajtással megbízott, két lelencgondozásra szerveződött társadalmi egyesület megfelelő intézményi és adminisztratív háttér hiányában a törvényben foglaltaknak nem tudott eleget tenni. Mivel a társadalmi filantrópia kevésnek bizonyult a lelencgondozás ellátására, időszerűvé vált a hatékonyabb állami be1 7 avatkozás. A budapesti gyermekvédelmi kongresszus és hatása a századfordulón A gyermekvédelem kérdései iránt a 19. század utolsó két évtizedében fokozódott az érdeklődés. A helyi vag)' rirkán országos jellegű összejöveteleken túl konferenciákon cserélrék ki tapasztalataikat a megjelentek. Az első nemzetközi gyermekvédelmi kongresszust 1889-ben Párizsban rendezték, a következőt 1895-ben Bordeaux-ban, majd ezután 1896-ban Genfben és Firenzében gyűltek össze. Ezek az összejövetelek azonban még nem álltak egymással szorosabb kapcsolatban, nem előzre meg őker hosszas, akár több évig tartó előkészítő munka. Hazánkban a gyermekvédelem kérdései iránt, szinre a nyugat-európai törekvésekkel azonos időben, a század utolsó évtizedeiben fokozódott az érdeklődés, a pedagógiában jártas szakemberekhez, orvosokhoz neves politikusok és arisztokrarák csatlakoztak. Tisza Kálmán, gróf Gsáky Albin,

13 báró Wlassics Gyula,

14 Wekerle H Uo, 88-89. old. 12 Gyáni Gábor: Könyörületesség, fegyelmezés, avagy a szociális gondoskodás genealógiája. Történelmi Szemle, 1999/1-2. 57-85. old. A továbbiakban: Gyáni, 1999. 13 Gróf Csáky Albin (1841-1912): 1888-1894 vallásos közoktatásügyi miniszter, nevéhez fűződik a kisdedóvásról alkotott 1891. évi XV. törvény. H Báró Wlassics Gyula (1852-1937): 1895-1903 vallás- és közoktatásügyi miniszter.