Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)
MASZKOK MÖGÖTT - GÉRA ELEONÓRA: A Jókay család és a hazai gyermekvédelem
községi törvénybe foglalták bele. Előírták, hogy „minden község rarrozik gondoskodni a sajár rerületén élő szegény, elhagyott gyermekekrol«. A törvény végrehajtása általában azt jelentette, hogy a rászoruló gyermekeknek hatóságilag engedélyezrék a koldulást, vag)" minden nap más, módosabb családnál kaptak ebédet. 4 Hazánkban a szabályozás (a francia, az olasz és a belga példával ellentétben) az osztrák, a német, a svájci, a dán és a holland teriiletek gyakorlatát követte, ahol az árva vag)" más okból rászoruló kiskorúak neveléséről a községek és a városok, vagyis a helyi hatóságok gondoskodtak. Az állam a gyermekmentő munkában közvetlenül nem vett részt, szerepe a szétforgácsolódó hatáskörök összpontosítására, az eszmeteremtő, népszerűsítő tevékenységre korlátozódott. A társadalom polgári-értelmiségi tagjai egyre nagyobb érdeklődést mutattak a szociális kérdések iránt, egyre többen szövetkeztek a legkiszolgáltatottabb gyermekek megmentésére. A század utolsó évtizedére a négy községi árvaház mellett (férőhelyeinek száma: 341, nevelőszemélyzet: 17 fő és 19 fős segédszemélyzet) hét egyesületi árvaház és egy menhely működött Budapesten (férőhelyek száma: 954, 35 tanító-nevelő és 28 fős személyzet). 6 Bár két évtized alatt megközelítőleg ötszörösére - 250-ről (1870-es évek eleje) 1295-re (1894)-nőtt az árvaházi helyek száma, mégis messze elmaradt a rászorulók számáról, főleg, ha tekintetbe vesszük, hog)" a főváros lakossága eközben megduplázódott. 7 Az állam, a korábbi karitatív gyermekvédelemmel párhuzamosan, a századfordulón kezdte meg kiépíteni a korszerűbb, szociális gyermekvédelem alapjait. Bár Hieronymi Károly belügyminiszter 1895-ben ígéreret tett a leginkább elhanyagolt lelencügy országos rendezésére, de egyedül a budapesti intézet felállítását kezdték el szervezni, s ezek a tervek is hamar feledésbe merültek. A társadalom felelősebb tagjai azonban belátták, hog)"a lelencek- többségük törvénytelen születésű - sorsának rendezése nem tűr halasztást. Egyre röbbször kifogásolták a képviselők, hog)" Ausztria a magyar illetőségű lelenceket - lelencház hiányában - Bécs vag)" Pozsony környéki német ajkú családokhoz adja nevelésbe, s magyar pénzen nemeréket nevel. 9 Elsőként „a gyermekmentés területén korszakalkotó jelentőséggel bíró" 10 , 4 Rottenbiller, 1936. 5. old. 5 Csorna Kálmán, dr.: Az állami gyermekvédelem és a főváros. Városi Szemle, 1926.1-2. sz. 79. old. 6 Budapest székesfőváros statisztikai évkönyve. I. 1894. Szerk.: Thirring Gusztáv. Budapest, 1896. 288. old. A továbbiakban: Budapest szfv. statisztikai évkönyve. 7 Vörös Károly: Három vázlat Budapest társadalomtörténetéből a dualizmus korában. Tanulmányok Budapest múltjából. XXVI. (1991 ) 49. old. Budapest szfv. statisztikai évkönyve. /.46., 288. old. 8 Barabás Zoltán: A budapesti M. Kir. Állami Gyermekmenhely története. In: A huszonötéves állami gyermekvédelem emlékkönyve. Budapest, 1928. 9. old. A továbbiakban: Barabás, 1928. 9 Ruffy Pál, dr.: A magyar állami gyermekvédelem kialakulása. In: A huszonötéves állami gyermekvédelem emlékkönyve. Budapest, 1928. 249-253. old. A továbbiakban: Ruffy, 1928. 10 Az 1901. évi VIII. törvénycikk miniszteri indoklásában nevezik így a betegápolási törvény 3. §-ának d. pontját. Pomogyi László: Szegényügy és községi illetőség a polgári Magyarországon. Budapest, 2001. 88. old. A továbbiakban: Pomogyi, 2001.
