Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

MASZKOK MÖGÖTT - VÖRÖS BOLDIZSÁR: A „képfaragó" a „munkásegyletben"

kézműves tenyere annyi birtok, mint száz hold föld. - Egy ország, melynek százezer iparosa van, épen ezer milliom forinttal ér többet mint ha iparosai nem volnának. Amerikában mindenki dolgozik, és nem szégyenl kézimesrerség után élni; az ország elnökei, első tábornokai a szabó-asztal, a timár-tőke mellől szólittatnak magas állomásaikra; s mikor letelt az uralkodási idejök, ismét visszamennek a varróaszralhoz, a tőkéhez és dolgoznak tovább. Ezért Északamerika gazdag és boldog. - Spanyolország századokig bányászta Amerika ezüstjét, aranyját; de népe szégyenlette a dolgot, azért most szegény, mint a templom egere. Hajdan szokásban volt, hog)' minden királyi herczegnek tanitottak valami kézimesterséger. Nag)' Péter czár,

41 mikor leghatalmasabb úr volt, egyszer átöltözött ácsnak, elment napszámba, keresett cg)' rubelt, azon vett sajtot s kenyeret, azt hazavitte a császárnénak s azr monda neki: „látod, ha czár nem volnék is, el tudnálak tarrani." Nem rég közöltem egy magyar menekült emlékiratait,

42 kit a forradalom utáni üldözés a külföldre hajtott, s ki bejárta Amerikár, Ausztráliát, mindenütt becsületesen megélve és utazva. Másnak, nagy úrnak, belekerülr volna ez utazás tízezer forintjába; más ember, tudós ember, meg is halt volna éhen az alart; őt pedig eltartotta egy kis ár, a mivel szíjgyártó munkákat dolgozott. S mikor a többiekkel együtt őt is kivetette a tenger az ujseelandi jeges partokra, a többi, ki gazdagságát a tengerbe veszté, koldulni ment; ő azzal a kis árral a kezében ott is úr maradr, a maga ura. Én is megkértem tisztelt barátomat a lap szerkesztőjét, hogy Írasson be a magyar munkások egylerébe, mint kézművest: mint képfaragót. Az elmúlt évek elzárkozorrsága, vagy elzáratottsága igen sok olyan emberr megtanított a mesterségre, a ki különben csak a fejével szokott dolgozni. Nyáry Pálról, Deák Ferenczről senki sem hinné, hogy a legremekebb faragványokar tudják készíteni. Én is azon időkben tanultam azt meg, a mikor szükség volt a kéznek dolgot adni, hogy a szív pihenhessen. Egyszer egy ilyen kész munkámat elvittem egy pesti esztergályoshoz, fénymázoltatás végett, a mihez magamnak nincs eszközöm. A mester azr kérdé rőlem, ki készirette azt? Mondám neki, hogy én magam; - faragok minden keménységű fába, tajtékba, elefántcsontba. Az esztergályos nem ismert s azt az ajánlatot tevé, hogy ő fizet nekem naponkint három forintot, ha ő nála fogok dolgozni. Megköszöntem és mondám neki, hogy most nem fogadhatom el, merr épen regényt irok. Akkor aztán a derék ember bocsánatot akart kérni, azt hitte, hogy megbántott. Oh dehogy bántott! soha életemben elismerés jobban nem esett, mint azon ajánlat, 41 I. (Nagy) Péter (1672-1725), orosz cár (1682-1725). 42 Ld. ehhez tanulmányom bevezető részét. 43 Nyáry Pál (1806-1871 ), magyar politikus, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc idején vezető tisztségeket töltött be. A szabadságharc bukása után a császári hadbíróság elítélte, 7 évet töltött börtönben.