Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

MASZKOK MÖGÖTT - RENKECZ ANITA: „Parókái Jókai Mór"

mélyét már élerében felnagyító legendák kialakulásához, de jócskán ronron is emberi hitelén. Mielőrr belekezdenénk a Borsszem Jankó Jó­kaijának bemutatásába, vessünk egy pillan­tást arra a módra, ahogy egy jelentős közéle­ti személyiség feltűnhet az élclapban. A Borsszem Jankó karakterét nagyrészt a rársadalmi típusokat megjelenítő állandó figurái adták, melyek Againak köszönhetik létüket, némelyik még a lap indítását meg­előző időből, egy másik élclap, a Bolond Mis­kahasábjairól. Alap indulása utáni években (melyek 1875-ig bezárólag a valószínűsít­herő „aranykort" képezték) ezen figurák megszólalásai alkorták egy-egy szám fő szerkezeti egységeit, a tulajdonképpeni szöveges közlemények nagy részének apro­pójár. A társadalmi-etnikai jellegzetessé­gek parabolisztikus ábrázolásából összeálló karaktereker Magyarországon éppen Jókai vitte rökélyre és emelre a politikai köztu­dat részévé a hatvanas években, Talérossy Zebulon és Kakas Márron figuráival nagysi­kerű és műfaj-formáló „humoristico-belle­triszrikus" hetilapja, az Üstökös (1858-1918) hasábjain. Ezek a jellegzetesen élclapi figurák 5 két­féle reprezenrációból álltak össze: egyrészt rendelkezrek egy többé-kevésbé állandó, meglehetősen aprólékos, ugyanakkor köz­érthetően kódolt rajzos karikatúrával, me­lyek a karakterek által szignált lapbeli meg­szólalásokat kísérrék. A rajzok a kor polirikai ikonográfiájának összes jellegzeres síkját felmutatták: a társadalmi pozíciór indikáló öltözködésbeli elemek részlerezettsége, jel­legzetes tevékenységi körök, illetve ezek eszközeinek ábrázolása alapozza meg a figu­rát. (A képekből többek között kiderül, hog)' az adott karakter mivel tölti a szabad­idejét. A pozsonyi németajkú polgár, Kraxelhuber Tóbiás például csibukolás köz­ben mereng az újságban olvasorrakon, Mo­kány Berci szintén pipája és elmaradharar­lan agara — a vidéki nemesi aranyélet egy­fajta státuszszimbóluma - mellett látható, Estány és Sanyi pedig éppenséggel isznak). A figurák másik reprezenrációs síkja, tu­lajdonképpeni mondanivalójuk, szintén jellegzetes, főként az élclapi humor egyik legfőbb fegyverténye, a nyelvi paródia ré­vén. Itt sem az egyem, hanem a rársadalmi­lag-etnikailag mcgharározott nyelvhaszná­lat az éle áldozata, a kiejtés és a megfelelő szókészlet sajátságainak karikírozott felna­gyításával. (A későbbi évtizedekben a figu­rákjellemzése árnyaltabbá válik - főként az új típusok megjelenésével által - mikor a kulturális, illetve nemi szempontok is ha­tározottabban feltűnnek a figurák ábrázolá­sában). Az élclapi figurák tulajdonképpeni funk­ciója a sajátos, társadalmi megharározorrsá­gú politikai álláspontok sarkírott, időnként erősen érdekorientált kifejtése, és az aktuá­lis közéleti események ilyetén szempontok alapján törrénő kommentálása. Céljukat a Borsszem Jankó abban teljesítette ki, hogy 5 Az élclapi figurákról legbővebben Id. Buzinkay 1983.. 1988.

Next

/
Oldalképek
Tartalom