Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

„AMIT ÍROK, AZT MIND ÉRZEM" - VIRÁGH ANDRÁS: Buda mint csomópont és fordulópont

tény, hog)' a Bach-korszak zűrzavarában Az utolsó budai pasa Végként való olvasata látensen az új (az aktuális) Vég elősegítéseként is szolgálhatott. Amellett, hog)- a didaktikus-parabolikus olvasat (szükség van a nemzeti összefogásra, szükség van hősökre, bátorságra és ugyanakkor szerencsére stb.) mind 1859-ben, mind a mai napon visszaolvasva releváns értelmezési szemponr leher,

9 a keretbe foglalt eseménysorozat valójában az utolsó budai ostromról szól, hiszen - leszámítva az 1848-^19-es szabadságharc epizódját - a kiegyezést követően a két szomszédos város Budapesrté fuzionált, a budai városresr elvesztette önállóságát - eszerint Az utolsó budai pasa az időben utolsó lenyomatát adhatja eg)" olyan kultúraváltásnak, amely együttjárt a várostest „plasztikázásával". Jókai regényének főszereplője Petneházy Ferenc, Thököly Imre kuruc kapitánya, aki a regény elején a budai pasa Társaságában hallgatja Ihanzádé, a jós jövőre vonatkozó tanácsait. Ezek szerinr a rörökök bukása elkerülheretlen, ráadásul éppen a jelenlévő Petneházy lesz az első magyar katona az ostromlók seregéből, aki a várba bejut. Abdi pasa látszólag eltekint a jövő átírásáról, azaz Petneházy elfogarásától, ám amikor a magyar vitéz később személyesen a jóstól hallja, hog)" a basa három nap múlva elfogatja, már kételkedni kezd. A helyzetet bonyolítja, hog)" Petneházy Tellibe, Abdi pasa lányába szerelmes, akivel éppen kapcsolatuk megszilárdításáról beszélgetnek meghitten az éj leple alatt. Ihanzádé világít rá a szerelmi kapcsolat mélyén nyugvó ellentmondásokra: álruhában kocsikázni hívja a vitézt, és felfedi a leplet Telli valóságos lényéről: a lány kurtizán. A csalódott ifjú immár megbizonyosodva szerelmese és a basa hazugságairól, a menekülés mellett dönt, amit ráadásul az a tény is „katalizál", hog)" a jós is felfedi kilétét. Gábor a korábban elhunyt jós bőrébe bújva próbált lavírozni az udvarban, és segíteni a török uralom várva-várt bevégzését. Petneházy és Gábor elszöknek, Tellit egy félreérrés nyomán (őt nézik Petneházynak) megölik, Abdi pasa pedig már csak lánya holtteste és a szökevények búcsúlevele felett dühönghetett. Petneházy a várból kijutva találkozik volt szerelmével, Kanizsay Borbálával, aki iránt szíve újból lángra lobban, ám a hölgynek más kérője is akad. Funkenstein gróf és Petneházy fogadást kötnek: azé a lány, aki előbb bejut az ostromlott várba. Hamarosan elkezdődik az ostrom, és a jóslat beteljesedik: az ifjú vitéz nyer a német gróffal szemben, így elnyeri kedvese kézér. Funkenstein, mielőtt a nyertes arájához indulna, lakomát ad, amin Petneházy mérget nyel, így nem sokkal az indulás után meghal. A feltételezett tettest, Funkensteint hamar utoléri a végzet: rajrakapják, amint a törökökkel egyezkedik Buda áradásáról. Halálra írélik, és kivégzik. 9 Rajka egyenesen így fogalmaz: „[Jókai - V. A.] elbeszélése a magyarságnak egyik legszomorúbb korszakában, az abszolutizmus idején, felemelő biztatásul szolgált a csiiggedőknek, a magyar irodalomban pedig e nevezetes hadi tettnek csaknem páratlanul álló, magas színvonalú megörökítése." Rajka László: Az utolsó budai pasa. Jókai elbeszélése. Irodalomtörténeti Közlemények, 1936/3. 304. old. Hegedűs is felveti, hogy a regény a Bach-korszak hattyúdalát is szimbolizálhatta. Vö. Hegedűs Géza: Utószó. In: Jókai Mór: Az utolsó budai pasa. - A debreceni kastély. Szépirodalmi, Budapest, 1976.171. old.