Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

BEVEZETÉS - JÓKAI MÓR: Asszonyt kísér - Istent kísért (Részletek)

ron. Lapunk nyomda alá bocsátásakor még nincs biztos tudomás a rendőrségnél, hogy hány emberélet esett áldozatul?" Mintha magamat is elragadt volna az a forgatag, amivel a robbanás embert, házat, tüzet, hamut, testet, lelket felsodort az égbe: - elszédülrem. Azóta kezdődik ez a görcsös szívdobogásom, ami sokszor úgy megkínoz, s elébb-utóbb meg fog ölni. Az eszem megállt, egész lelkem zsibbadt: nem tudtam gondolkozni. Valami nagyon vékony reménysugár, mint a felhőből kitörő napküllő, rémlett egy ideig ebben a lelki sötétben: „Hátha nem az ő tanyájuk volt az? Hátha ő nem volt akkor otthon? Nappal nem szokott otthon lenni. Az a tíízóra lehetett úgy tempírozva, hogy akkor gyújtson, mikor nincs senki honn." A lemenő nappal együtt ez a sugár is kialudt. Nem láttam ami törrént, és mégis tudom. Nem lehetett annak más megoldása. Ha Isten volnék sem tudnék neki más tanácsot adni. Egy tiszta lélek, aki oda van dobva a sár közepébe, amiről irtózik: üldözve mindenkitől, aki neki védelemmel tartoznék. Körülkerítve, mint a vad, hogy semmi kijárása ne legyen, mint a förtelem útja. A lába alatt a műhely, ahol a pokol kotyvadékát főzik, amit neki kell megnevezhetlen rémrertek tervezői számára széthordani, szívében jéghideg rettegéssel, arcán égető arcpirulással, nem találva emberi szíver sehol, csak kuryaszíver, amiben nem szerelem lakik, hanem csak állati vágy! És aztán mikor ez a kérségbeesett reremtés talál egy lélekre, akiről azt hiszi, hogy az jobb a többinél, aki őt megérti, megszánja, de magáévá nem teheti. És mikor annak az egynek lelke felindulásában kimondja ezr a szót: „Ne jöjjön oda hozzám; mert én önt szeretem!" És mikor ott van a feje alatt az a gép, aminek egy ország nyugalmár kellene felháborírani, és az óra, amely akkor üt, amikor itt az ideje elhagyni a földet: nem így kell-e annak következni? Hog)' ne várja be azr a pillanatot, amidőn az az ember, akit rajongó hite egy angyalnak festett, egy a földi sárból, szennyből kiragadó nemtőnek, úgy talál megjelenni előtte, mint eg)' démon, aki azt mondja neki - „Most jer velem abba a tűzbe, kárhozzunk el együrr!" S azrán semmivé tenni magát is, azt is! - Megsúgott neki a sejtelme valamit, s az elég volt. Megértette, hogy visszatérek, s elmenekült előlem oda, ahová nem mehetek utána. Alig várram meg, hogy a vonat megálljon Budafoknál, siettem át a propellerrel Pesrre. Ott a legelső bérkocsinak megmondtam az utca nevét, ahová menni akarok. - Oda most nem mehetünk, az el van zárva katonasággal, ott történt ma délben a robbanás; a tűzoltók egyre dolgoznak.