Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

BEVEZETÉS - JÓKAI MÓR: Asszonyt kísér - Istent kísért (Részletek)

-Tehát menjünk odáig, ameddig bocsátanak, onnan majd megkísértem gyalog továbbhatolni. Az ég ezalatt feltisztult; a szél lecsendesült, a telehold teljes fényében ragyogott alá a foszladozó felhők közül, amiknek némelyike úgy hasonlított egy, hosszú éjköntösét maga urán úsztató alakhoz, a nyomába siető púpos hátú szörnyeteghez, meg a kerrőjük közé furakodó idomtalan gnómhoz. A Sugár úton túl, valahol a „Két szív" utca elején meg kellett állani a bérkocsisnak. Katonaság volt felállítva a közlekedés elzárására. Néhány szó, amit a vezénylő tiszttel váltottam, megszerezre számomra az engedélyt, hog)" gyalog továbbhatolhassak. Nem kellett kalauz; ismerem én már e tájon a járást. Mentül közelebb jutottam a célhoz, annál érezhetőbb lett az a nehéz, lélegzetfojtó bűz, mely elülte a léget. Egy utca kanyarulatánál aztán előttem állt az egész borzaszró látvány. Nem egy utca, de három voir halomra döntve. A házak, mint a kányavárak, egymásra lapítva; gerenda, tégla, vályogtömeg, palánkok, kifacsart fák, felfordított üstök, gépdarabok, tonnák, vaskürtők, búrorok egy őrült tömkelegbe egymásra hányva, ami közül lomha, nehéz, fehér füsr bűzölgött elő. Kert, utca, házsor mind egyenlővé téve. Az összelapított Sár-Ninivé közül egyedül magaslik ki a Veres Rózsa vendéglője; minden ajraja, ablaka összezúzva, égnek emelt szarufáival, s szérzilálr lécezerével úgy tűnik fel, mint egy megrémült szörnyeteg, aki felborzadó hajjal s tátott szájjal és szemekkel bámul a rémület országa közepébe. Nag)" csendesség van. A rűzoltók nesztelenül takarírják félre a kuszált romhalmazt; csak a jeladó trombitaszó hangzik fel néha az éjszakában. A fáklyák kutatva világítják meg a romlás részleteit. A Veres Rózsa kapuja előrt hever egy sarkából kiszakírort félajtó, egyik oldala korommá perzselve a lángról; a másik oldalán valami krérával felírt mondar kezdete látszik még: „ez a szoba szentély... " a többi le van törölve. A tűzoltók trombirája meg-megszólal csendesen. A bámuló nézők suttogva kérdezik egymástól: „Vajon mi történhetett itt?" „Azt senki sem tudja." . . . .Én tudom ....