Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - SALY NOÉMI: Ülök itt, mint a civilizáció utolsó bástyája...

merszik meg, hogy köszön nekem, behív, megölel, a térdére ültet, és vidám nótákat duruzsol a fülembe. És - nem mellékes - nyájasan társalog a szomszédaival. A mostanában épült rémségek közül szerintem a Kálvin téri kettő a leggonoszabb. Az egyiknek a bejárata egy kukásautó csattani készülő állkapcsa, az egész meg mint két rágógumizó kopaszállat a dzsipje mellett, kisterpeszben. A Nemzeti Múzeum a háttérből törülgeti véres orrát, miközben a két ipari szemét rámsziszeg: „megveszünk kilóra, vazzeg". Belőlem meg gejzírként feltör a katolikus budai úrilány, és visszavicsorgok: „dűjjé' össze, vazzeg". így szépen elbeszélgetünk, aztán levillamosozok a Nagycsarnokba, veszek Ida nénitől kelkáposztát, kicsit helyreáll a lelki egyensúlyom. Ezzel az építészeti mentalitással szerintem világosan összefügg, hogy negyven év alatti budapesti férfi ma nem adja ár a helyét a buszon, a villamoson a hétszergörbe, százéves mamókának vagy a két kisgyerek + négy szatyor függelékű fiatal anyának. IIa már így szemmagasságban nézelődöm: a közelmúlt „vívmánya" a graffiti is, ez a pestis, ez a lepra, amelyet a város nem és nem képes visszaszorítani. Lenne hozzá jogi keret, az elkövetők azonosítása se nagy kunszt, hisz kérkedve firkantják névjegyüket a kész alkotás alá - és mégsem. Jöhetnek büntetlenül, akár fényes nappal is, és rondíthatják össze a házfalakat, a műemlékeket és a templomokat is - nem történik semmi. Tudom, van, aki „önkifejezésnek" sőt művészetnek tartja ezt a baromságot. Én az iszlám törvénykezés szellemében honorálnám. De minimum odaláncolnám a bitangot, és mossa le. Felettébb hasznos közben a lábam alá is néznem. Ez is egy ilyen lepra, ótvar a város testén, ezek a burkolatok. Nincs egy ép útszakasz, sima járda, felbontás után tisztességgel helyreállított felület. Az autósok sirámaihoz nincs közöm, bár megértem a dühüket, hogy a kocsijuk emiatt itt fele annyi idő alatt amortizálódik, mint tenné mondjuk Svájcban. De az új Volvo buszok az én pénzemből (is) mennek tönkre például azért, mert valakinek jó üzlet volt aszfalt helyett műkővel burkolni a Rákóczi úti megállókat, és megengedhette magának, hogy ezt ilyen minőségben tegye. Es az is az én bajom, hogy nedves időben csak a legócskább cuccaimban merészkedhetek utcára, mert akármilyen rövid útról, de a kátyúkból hektószám fröccsenő olajos vízzel vagy hőiével borítva fogok hazacappogni. Es az is az én bajom, hogy ha egy útjavítás vagy kábelfektetés mentén neadj'Isten fa áll, akkor elvágják az összes útbaeső gyökerét. Aztán száradni kezd, veszélyforrássá válik, és akkor kivágják teljesen. Ez vár most épp a Szent István tériekre: a díszburkolat-építéssel összekötöttek valami közműfektetést, gyökereknek annyi, majd ráöntötték a maradék betont a fák tövére, víznek is annyi. Folyik a harc a Nagymező utca platánjaiért is. Jósolom az eredményt. Nem