Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - SALY NOÉMI: Ülök itt, mint a civilizáció utolsó bástyája...

ha minden házát rendbe tennék végre, hát az embernek komolyan bőghetnékje lesz. Tudjuk, mitől van ez, és mik a mellékes folyományai. A lakásokat eladták, de a lakónak fogalma sem volt arról, mit vesz meg még. Százéves tetőket, kéményeket, vezetékeket, az IKVötven év alatt elkövetett barmolásaival súlyosbítva. Es a lakóközösségek nem kapták meg azoknak a helyiségeknek a tulajdonjogát, amelyek hasznosításával felújításra fordítható pénzhez juthatnának. Ezeket az önkormányzatok megtartották maguknak, de többnyire olyan magas bérleti díjat követelnek értük, amit tisztességes vállalkozónak se módja, se kedve kifizetni, tehát üresen állnak, és rohadnak. Nagykörút, Rákóczi út, Kossuth Lajos utca, mivé lettetek? A boltok haldoklásának nyilván oka az is, hogy egy téboly a parkolás („eccerű" asszonyi agyammal sose fogom megérteni, hogy lehet, hogy a városlakónak fizetnie kell a városa használatáért, és ha már igen, e sarc nem közcélokra fordíttatik, hanem valakik rezzenetlen arccal lenyúlhatják), de még nyomósabb ok, hogy kint és bent és köröskörül ott meredeznek azok az istenverte plázák és bevásárlóközpontok, az emberbutításnak a tévével vetekedő hatású katedrálisai. Már nem lehet követni, hány épült belőlük úgy húsz éven belül. Vissza a nagyobb léptékekhez. A felújításnak, újjáélesztésnek (fellengzős divatszóval „revitalizációnak") nem annyira a házak esetében, hanem bizonyos negyedekben lett divatja. Ma ezeket elnézi az ember, csak örülhet, hogy ilyen kevés részesült ebben a kitüntető befektetői figyelemben. Az Erzsébetvárosban és a Terézvárosban nem az üres telkek épülnek be (ki érti ezt?), hanem lerombolt házak helyére kerültek-kerülnek újak. Kivétel nélkül több lakás van bennük, mint a lebontott régiben. Belső udvaruk nincs, még kevesebb a levegő és a fény, a szomszédjukban is, ahová nem süt be többé a nap. Udvarok összenyitása, átjárók, belső kertek? Ugyan. Itt se a józan ész, hanem az anyagi érdek diktál. Az új bérházaknak és középületeknek csekély kivétellel van két visszataszító közös vonásuk. Az egyik a „vedd meg - dobd cl" uralma. Ócska, gagyi anyagokból vannak összegányolva, és hiába a rózsaszínű cukormáz vagy a metálos csili-vili, öt-tíz év elteltével már rondák, harminc év múlva pedig össze fognak dőlni. (Ami jó. De addig néznünk kell őket.) A másik közös jellemző, amit nem lehet anyagi okokra fogni: a pöffeszkedés, a gőg, a környezet tökéletes semmibevétele. Ez persze nem a rendszerváltással kezdődött, de mostanra állandósult. Az alaphangot, mint mondám, Finta adta meg az Intercontinentallal. Lett aztán még több ilyen építészeti „jele" is, szeretni nem tudom azokat se, egyetlen épületét sem szeretem, mert ők se szeretnek engem, de a várost se, ahová épültek. A jó ház szerintem arról is-