Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - RÁDAY MIHÁLY: Ez van...

tették" a „munkáskerületeket", és a történelmi belváros negyedei (a Belváros, a Terézváros, az Erzsébetváros, a Józsefváros, a Ferencváros, a Víziváros és a Tabán, a Krisztinaváros és a Lágymányos) pedig szépen lepukkadtak, elhasználódtak az évtizedek során. Az időközben szintén elfáradt panel-lakótelepek rehabilitációja már néhány éve időszerűvé, szükségessé vált, s a belvárosi zónák is pusztulnak tovább. Placsak le nem bontják a házait sorban, „zöldmezős" beruházás lehetőségének nézve, azzá téve hűlt helyüket. Kétségtelenül nagy volt az adósság, amit a főváros a rendszerváltáskor örökölt, ám ebből sajnos igen keveset sikerült ledolgoznia. Persze ez már a veszett fejsze nyele, avagy a kiömlött tejbe való belesírás esete lehetne, ha túlzottan pesszimistán néznénk a lehetőségeinket. Amelyek azért jobbak ennél. Csak egy kicsit gyorsítani kellene. Erre talán több lehetőség is van, s nem csak a felhőkarcolók (a némi eufémizmussal „magas házaknak" nevezett építmények) elpötyögtetése a városban - a befektetőik és építészeik igényét követve. Manapság mintha a háztornyok léte vagy nem léte lenne a fő kérdés, a „kreatív" továbblépés záloga. A 2006-os „Építészet hónapja" programjai és a sajtó munkatársainak postázott propagandaanyagok „nyomulnak". Jöjjenek a „sztárépítészek", hangzók, s vajon mit látok, amint kitekintek? Azt, hogy a felhőkarcolók más európai városokban nem a történelmi belvárosban épültek meg, bár erről a népszerűsítő anyagok hallgatnak. Azt, ahol már van egy-egy negatív példa, mint Londonban vagy Párizsban, már legszívesebben meg nem történtnek, tévedésnek tekintenék az ottaniak. (És nálunk Pécs, Gyöngyös, Veszprém, Szolnok - az akkori vezetés igényei szerint megépült - „magasházait"?) Az valóban jó lenne, ha jönnének a sztárépítészek (meg néhány a magyarok közül is azzá válna), de nem úgy, ahogy nálunk kezdik, mutyiban, direkt megbízással, mint eddig a legtöbb megbízás esetén (tisztelet a kivételnek), hanem nemes versenyben, pályázaton nyerve győzzön a jobbik, mint odaát! Legyen a város karakterének a megőrzése Budapest fejlődésének alapvető kiindulópontja, ott mindenképpen, ahol még van belőle. Ez lehetne a budai dombság és Zugló kertes, egy-kétszintes házakkal beépített világa. Am már csak imitt-amott maradt belőle. A svábhegyi reformkor házai közötti tér is egyre sűrűbben épül be, folyik a (magán- vagy önkormányzati) telektulajdonosoknak nagy hasznot hozó „telekmegosztás". A kis családi házak lakói nagyon nehezen áll(ná)nak ellen a sok készpénz meg a nagyobb, komfortosabb lakás ígéretének, amely majd annak a társasháznak lesz a része, amit a házuk helyére építenek. Ami pedig már a még használható - kilátópontokon elénk tárul az Endrődy Sándor utcában vagy az itt-ott leszórt Ik és XII. kerületi lakótornyok tájékán, az már igazán és javíthatatlanul borzasztó. Egyébként a Széchenyi-kilátó már nem kilátó,