Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - RÁDAY MIHÁLY: Ez van...

mert teljesen kitakarja előle a várost a túlburjánzott növényzet, a József-hegyi kilátó elé nagy emberek nagy házakat építettek, a Gugger- (Látó)hegyi kilátó botrányos környezetéről már nem is érdemes beszélni. Persze ez ne ösztönözzön senkit sem arra, hogy az Árpád-híd pesti hídfőjénél építsen „kilátót", ahonnan „le lehet nézni" a budai hegyeket... Ugyancsak budapesti karakter a reformkorból még megmaradt néhány (mennyire fogyatkozó számú!) egy-kétudvaros klasszicista ház, s az az eklektikus, szecessziós, romantikus háztömeg, amely a kiegyezés és az első nagy világégés közötti időszak FKT irányította fejlesztési időszakában született, rakpartjaival, pályaudvaraival, Nagykörútastól, Andrássy utastól, terekkel, utcákkal, középületekkel, közművekkel, közlekedési útvonalakkal. A második világégés végén egyszer részben már elpusztult a város, és ami megmenekült belőle, az is rettenetesen megsérült az ostrom során. A világháború utáni hevenyészett, de sürgős helyreállítás hibáit ma kellene rendbe hozni, az államosítás utáni évtizedek alatt lerobbant házakat lebontásuk és kicserélésük helyett ma kellene felújítani - új életet adva nekik, vállalva őket, s megtartva ezzel a főváros egyedi, jellegzetes karakterét. Voltak a fővárosban tornyok korábban is. Nem a templomok tornyaira gondolok, hanem a lakó-, illetve irodaházakéira, iskolákéira, amelyeknek nagy részét nem áll i torta 1c helyre a háborús pusztítás után. Magam kezdeményeztem az egykori bank, a mai Belügyminisztérium sarokkupolájának a helyreállítását a Lánchíd pesti hídfőjénél, s szorgalmaztam hasonló igyekezetet másutt is, mint például a Ponty utcai, a Fehérvári úti, vagy éppen a Lehel utca - Dózsa György út sarki iskolák újjáépített tornyainál a kilencvenes években. Mennyire hiányzik ma is az Andrássy út 2., a FonçiPrc-paiota hatalmas sarokdísze, s a kisebbek is a szemben lévő oldalon, az Andrássy út 1. tetőzetének sarkain. Hiányzik a Szervita tér 3. kivilágítható földgömböt (valaha) tartó fantasztikus Atlasza, s számtalan kevésbé kimagasodó, de jellegzetes oromdísz a leszegényített homlokzatokról az Aulich utca 3-től a Baross utca 34-ig, s tovább. Kiváló házak születtek az 1920-as, 30-as és 40-es években is, sőt a „szocialista realizmus" korában, s még napjainkban is. A kertes városnegyedek helyére épült, a várost körülvevő, szinte körbezáró panel-lakótelepekről már nehéz lenne építészeti szempontból értékítéletet mondani. Senki sem kívánja, hogy ne épüljenek új épületek. Azt azonban igen, hogy ne a jó, a fenntartható, a felújítás után igazán élhető, az egyedi hangulatokat őrző házak helyére, azokat megtagadva, lepipálva, megsértve, durván „maguk mögé utasítva", mint ahogy az a Kálvin téren történt meg legutóbb... Ahhoz, hogy megújuljon és megmaradjon az, ami érték, kellenek ösztönzőeszközök. Nem lehet egyedül üdvözítő megoldás a műemléki védelem, a