Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)
VÁLASZOK - RÁDAY MIHÁLY: Ez van...
ban élők szívesen lemondanának a mindennapos döcögésről az M7-es és az Ml-es bevezető szakaszán, vagy a Budakeszi úton, a Hűvösvölgyi úton, ha lenne földalatti vagy földfeletti gyorsvasút, ami városi munkahelyükre repítené őket. De nincs, és nem is lesz egyhamar. Nem valósítható meg egyetlen ciklus alatt. Az ipari óriások megszűntek, felaprózódtak (Csepel, Kőbányai Sörgyár stb.), vagy átalakultak (Millenáris), illetve „rozsdazónává" lettek, miközben azért új üzemek is létesültek a városhatárokhoz közel. Az ipari zónák területei azonban még mindig olyanok Pest környékén, mintha valami elhanyagolt szeméttelepen át érkezne meg az ember az ország fővárosába. Egyébként a megalopolisz lakossága fogy. Legalább is ezt szokás, avagy divat állítani, azt indokolva - különösen választások idején, valamint befektetői érdekből -, hogy „Budapest élhetetlen város". A város lakossága - természetesen - nem fogy, ha a számok ezt a tételt igazolják is, csak még jobban szétterül, még nagyobb területet épít és lakik be. Kiköltözik a város 1950-ben meghúzott határain kívülre, s új kertes negyedekbe települ. De ez olyan, mintha maradt volna - összhatásában. Hiszen nagyjából ugyanazt az infrastruktúrát használják a határokon túlra költözöttek is, mint akik hévül maradtak. A víz-, a csatorna- és a gázhálózatot illetőn is sok az átfedés, a közlekedésben, az utak és utazóeszközök használatában pedig szinte száz s záza 1 é kos n a k m o n d h a t ó. Vannak, akik azt is látják, hogy egyidejűleg egyfajta lakosságcsere is zajlik. Aki képes magának kertes házat venni vagy építeni, kimegy a büdös és „élhetetlen" városból, akinek meg rosszabbul megy, az bejön, beköltözik, otthagyja a faluját, és itt, a főváros belső kerületeiben keres megélhetést. Része, oka ez a további szlamosodásnak? Meglehet. Gyakran hallani példálőzást, más fővárosokat említve. Leginkább Prága a „bezzeg-gyerek". Ami igaz, az igaz. Prágát, s a többi, nagyobb és kisebb cseh és cseh-morva várost, Hlubokát, Hradec Kralovét, Karlovy Varyt, Ceské Krumlovot, Telcet és a többit egyszerűen végigtatarozták a szomszédaink, mindjárt a rendszerváltás után. Biztosan megsúgta nekik valaki, hogy tiszta és rendben tartott környezetben jobban érzi magát a választópolgár, s szívesebben jön a vendég, akár mint turista, akár mint befektető. Nálunk még mindig hány helyen látni világháborús, esetleg '56-os golyó- és repesznyomokat! És persze rothadó, hámló vakolatú házakat, egész városnegyedeket, így aztán könnyű elhitetni, hogy ezek már nem újíthatok fel, inkább bontsunk és építsünk újat - az ügyben érdekeltek érvei szerint. Persze Prága sokkal kisebb, mint Budapest, s kevésbé viselte meg a háború, mint a hosszú ostrom a magyar fővárost. A „szocializmus építésének" évtizedeiben mindenekelőtt a tervmutatók teljesítése, az új építése számított, „fejlesz-