Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - RÁDAY MIHÁLY: Ez van...

roksári út melletti új Nemzeti építési terveit például nem vizsgálhatta a fővárosi testület, mert az akkori kormány Földművelésügyi és Területfejlesztési Minisztériuma a felügyelete alatt működő Központi Tervtanács kizárólagos hatáskörébe rendelte! Az első fokú bontási vagy építési engedélyek elleni fellebbezéshez legfeljebb a telek-, avagy házszomszédoknak van törvény adta joga, a Fővárosnak nincs. A másodfokú döntést pedig a Közigazgatási Hivatalnál intézik, s ott kizárólag a jogszerűséget vizsgálva döntenek. A város fejlődési érdeke, arculatának alakulása - sajnos - nem mérlegelési szempont. Minden kerületnek van önálló Kerületi Tervtanácsa, tehát a központi és a fővárosi szervezeté - valamint a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalhoz tartozó Műemléki Tervtanács - mellett huszonhárom továbbiban folyik a városrendezési és építési tervek - döntési jogkörtől mentes! - vizsgálata. Van ugyan a városnak afféle „általános rendezési terve", amit hol így, hol úgy neveznek hivatalosan, de az abban meghatározott beépítési lehetőségeket a kerületekben bármikor módosíthatják. Pontosabban a részmódosítási javaslatokat, amit a helyi többség támogat, a fővárosi testületek elé terjesztik, ahol (ha megvan a hozzá a többség, a „politikai akarat") jóváhagyják. Városrészenként és házanként épül be - vagy nagyobbra vagy sűrűbben - a város, amihez aztán a központi lehetőségekből kell közművet, közlekedést biztosítani. Egyetlen jellegzetes példa: a XIII. kerület támogatta a két toronyirodaház-páros megépítését - a befektető igénye szerint - az Árpád-híd pesti hídfőjénél. Azután amikor az ott dolgozók vagy az ügyfélként odaigyekvők érdekében lámpás csomópontot alakítottak ki a hídon, a közlekedés egyik napról a másikra megbénult. A belváros aránylag kicsi (ha nagyobb is, mint például Prágáé), mégis minden beruházó, „ingatlanfejlesztő", rendezvényszervező azon a néhány négyzetkilométeren szeretné megvalósítani az elképzeléseit. A Belváros városközpontjának funkcióit néhány újabb városközpontra, nagyobb területre kellene szétteríteni. Sugárirányban, vagy csak a Duna vonala mentén, akár több lehetőség is lenne. Ebbe a vonalba jól illene a volt Óbudai Gázgyár kulturális negyeddé alakítása, miközben még a Várban is van mit helyreállítani.. . Ebben a döntési mechanizmusban nincs és nem is lehet helye egy olyan szervezetnek, mint amilyen a sokat emlegetett (1870-ben, az egyesítés előtt három évvel létrehozott és a második világháború utáni „rendszerváltáskor", 1948-ban megszüntetett) Fővárosi Közmunkák Tanácsa volt. Nem is lehetne most teljesen hasonló. Már csak azért sem, mert az FKT a kormányzati tényezőkés a főváros közötti ügyekben mérlegelt, döntött, irányí-