Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - LADÁNYI JÁNOS: Szegregáció és rehabilitáció Budapesten

vándorlást. Ennek a jelenségnek kisebb része szuburbanizáció: a városból kimenekülő közép- és felsőközéposztály migrációja. A jelenség nagyobb része azonban a városi munkahelyét elvesztő, többnyire falusi származású, alacsonyan képzett, magas arányban roma népesség menekülése az agglomerációs térségen kívüli falvakba. Az elvándorlás egyik meghatározó tényezője tehát a szuburbanizációs folyamatok felgyorsulása. A központosított újraelosztás rendszerének összeomlása után - a gazdaság legtöbb ágazatának visszaesése vagy stagnálása közepette is - igen dinamikus fejlődés bontakozott ki az infrastruturális ellátás terén. Jelentősen javult a magyar települések vezetékes ivóvízzel, csatornával, vezetékes gázzal való ellátottsága, ugrásszerűen javult az ország katasztrofális, csak a harmadik világhoz hasonlítható telefonhelyzete. Megkezdődött az átállás a szuburbanizáció sajátos, államszocialista modelljéről a posztindusztriális társadalmakban általánosnak tekinthető szuburbanizációra. Az államszocialista korszak „szuburbjei" ugyanis a nagyvárosok határain belül alakultak ki, igen erősen szegregált, homogén, magas státusú, sok rejtett és kevésbé rejtett állami szubvencióval épült társasházi és villanegyedek formájában. A nagyváros közeli településeken nem a magas státusúak laktak, hanem a mezőgazdasági és ipari tevékenységeket találékonyan kombináló „utóparasztok" vagy ipari munkát vállaló, de az állami lakáselosztás adományaiban hiába reménykedő, így a városból kiszoruló, ingázásra kényszerülő „előmunkások". A mesterséges tilalmak lebomlásával párhuzamosan sok nagyvárosból megindult a magas státusúak kiáramlása a környező településekre. A városokból való elköltözés másik meghatározó tényezőjeként - a fokozódó megélhetési nehézségek, magas lakbérek és közüzemi díjak miatt sok városi szegény is város környéki településre költözött, továbbá a szegények egy része a várostól messzebb eső településekre szorult ki. Az utóbbi típusba sorolható településeken ugyanis igen alacsonyak az ingatlanárak, és itt jobb eséllyel tudtak a többnyire munkanélküli szegények akkora földhöz jutni, ahol a család megtermelheti legalább egy részét annak, ami megélhetéséhez a legszükségesebb. A városi munkásszállások egykori lakóinak jelentős része is visszaköltözött a falujába, hiszen munkahelyeik többnyire megszűntek, a munkásszállásokat pedig felszámolták. A magyar településhálózat perifériáján új településtípus volt elterjedőben: a gettósodó falu. Ezek olyan, az elmúlt évtizedben többnyire jelentős népességcsökkenést elkönyvelő falvak, ahonnan mindenki elköltözött, aki csak tehette, ahol egyre inkább csak a legszerencsétlenebb öregek, reményvesztett fiatalok és mindenütt megfeneklett sorsú bevándorlók laknak, ahol a tanítón, ha egyáltalán van, és a polgármesteren, na meg a két-há-