Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - N. KÓSA JUDIT: A választás lehetősége

lakói nap nap után más hivatalban instanciáznak, más a bánatuk, más az örömük, es ami a legfontosabb, más a nekik szánt jövő is. Csak a bosszúságtik azonos: budapesti parkolási koncepció - mi több: parkolóházak és mélygarázsok- híján, viszont egy autókkal túlzsúfolt városban élvén, este, hazatéréskor nekikeseredve róják a köröket lakóhelyük körül. Habár ez csak egy utca, benne van szinte minden, amit a mai Budapestről el lehet mondani. Igazgatásilag széttagolt, szervezetileg átgondolatlan, örökségével kampányszerűen foglalkozó, jövőjét csak a közvetlen anyagi érdek szempontjából vizsgáló, az összeomlás szélén álló város. Egy olyan, területét és lélekszámát illetően nagy, az alváson túlmenő kívánalmakat azonban csak meghökkentően kis szegleteiben kielégíteni képes település, amely szereti magát szépnek, vonzónak és megkerülhetetlennek hinni, de már régen nem az. Budapest piszkos, lelakott, telefirkált, éttermei rendszerint csalódást keltenek, kultúrája megújulni szinte képtelen, és ha a jövőben bármikor, egyszer valóban sor kerül a Margit-híd felújítására, hát figyeljék meg, fájdalmasan zuhanni fognak a használtautó-árak. Kérdés, hogy a módszeresen szétvert tömegközlekedés akkor még képes lesz-e fogadni a ráfanyalodó egykori autós hadakat. Utólag csöndes irigykedéssel gondol az ember azokra az elődökre, akik hajdan Budapest jövőjén merengtek. Könnyű volt nekik központi pályaudvart vagy épp hatalmas piramist álmodni Rákos mezejére, barlangvas utat a város alá vagy kötélpályát föléje, hajózható csatornát, nemzeti panteont, roppant fároszt. Ötleteik útjába csak a józan ész állíthatott gátat, de a megvalósulás nem volt eleve clrendclten kudarcos. Ám ha mi idézzük fel az utóbbi másfél évtized „nagyberuházásainak" történetét, hát csak vesztett csatákat és dafkeépítkezéseket látunk. Négyes metró? Nemzeti Színház? MO-s híd? A konszenzusképtelenség tantörténetei, az egymást olykor már a gonoszkodás kedvéért is bosszantó hatalmi centrumok packázás-odüsszeiái. Vagy éppen a nettó gyávaságéi: emlékezzenek csak a Lágymányosi híd lehajtójára, amely a lehető legképtelenebb útvonalon épült meg csak azért, mert épp azokon a szakaszokon éltek olyan emberek, akiknek nem voltak elég jók az érdekérvényesítési módszereik. Ahol hangosabb népek laktak, ott meghátrált az érvényes jogszabályokkal felvértezett, de a választásoktól rettegő döntéshozó. Végletekig elcsépelt jelszó manapság visszasírni a régi jó Közmunkatanácsot, de bármerről közelít is az ember a jövő Budapestjéhez, mindig a múltnál köt ki. A rendszerváltáskor megalkotott fővárosi törvény alapgondolata, hogy az egyformán erős kormány, főváros és a helyi önkormányzatok megegyezéskényszere gyümölcsöző párbeszédhez vezet majd, egyszerűen nem vált valóra. Ehelyett állandó politikai viszályok, nyers - a lehető legnyer-