Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - GRANASZTÓl GYÖRGY: Budapest tegnap, ma, holnap

Budapest változása 1989 óta azt a szétesést tükrözi, amely a társadalomban ment végbe, s ami nem feltétlenül a hirtelen politikai változás folyománya, hiszen előzményei jóval korábban jelen voltak már. 1989 után felgyorsultak a dolgok. Nem csak a szegény és gazdagabb részek közti különbség lett gyorsan nagyobb, hanem ezzel párhuzamosan a közös használatban lévő területek állapota iránti közöny is teljesen általános lett, a közterület csúf állapotáról, kisajátításáról nem is beszélve. Elkerítés, toldaléképítés, engedélytől való eltérés, fennmaradási engedély és büntetés mint az építkezések velejárója csakúgy, mint a teljes megvetés minden iránt, ami a lakáson vagy a kerítésen kívül található. Mert ezzel párhuzamosan drámai a következménye a hatósági szakszerűség hanyatlásának, a következetlenségek, szemet hunyások tömegeinek, amelyekről az ember azt gondolja - okkal, ok nélkül, más kérdés -, hogy kenőpénz, korrupció nélkül nem lehetségesek. Persze jogos és helyénvaló annak a szempontja is, aki a várost elsősorban műalkotásnak látja, aki a nagy középületek és más nagy méretű épületek minőségét, számát veszi tekintetbe. 1989 óta az én megítélésem szerint viszonylag kevés jó épület kés/ült, a város nem változik olyan gyorsan, mint az európai fővárosok többsége. Ellenben elkeserítő egyes belvárosi és távolabb eső városrészek, különösen pedig a Kossuth Lajos utca és a Rákóczi út kiürülése, a Baross tér lezüllése, a pályaudvarok, így a Keleti és különösen a Déli pályaudvar nyomora. A város megoldatlan problémáit érzékelem, de módszeresen végigmenni rajtuk nem vagyok képes. Inkább három olyan általánosságot említek, melyekből számos nehézség levezethető. Miközben a kezdetek óta Demszky a polgármester, jelenléte csak a növekvő káoszon mérhető le, nem városatyai tevékenységének markáns jelein. Nem látni itt semmiféle tartós és konkrétumokban is megnyilvánuló várospolitikát, netán filozófiát, amelynek hatását, éppen a vezetés stabilitása miatt, már régóta érzékelni kellene. Ónmegvalósítási törekvés, kommunikáció van. A másik problémacsomag abból adódik, hogy a negyvenes évek vége óta nincs olyan közintézmény, amely a mai realitásokhoz alkalmazkodva betöltcné az egykori Közmunkatanács szerepér. Ezért nem világos a kapcsolat az állam és a főváros között, holott az Európai Unió mostantól várható támogatásai miatt egy ilyen szerv létrehozása és átlátható működése még inkább felértékelődik. Nagyon súlyos gondok forrásának tekintem azt is, hogy a saját történetisége iránt a város nem fogékony többé. A világon egyedülállóan egységes és kiterjedt századvégstílusú épülettömeg páratlan lehetőséget kínál minden új funkció befogadására, a régebbiek modernizálására, mert a történetinek tekinthető pesti és budai rész épületeinek méretei nagyok, az építészeti megoldások egymásra hasonlítanak és a funkciók tekintetében komoly ru-