Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - GRANASZTÓl GYÖRGY: Budapest tegnap, ma, holnap

galmasságot engednek meg. Példának elég a New-York palota történetére utalni, amely nem Boscolo hotelnek született annak idején. Ehelyett az építtetők többsége ma rombolni akar, hogy új és modern épületeket húzhasson fel a romokon. Brüsszel rossz példája figyelmeztet, mi a veszély, mit kellene elkerülni. Ott mentségül talán fel lehet hozni, hogy nem hatalmas bérházakés középületek akadályozták az új építkezéseket, hanem kis családi házak tömegei, amelyek, ellentétben a budapestiekkel, jóval nehezebben képesek funkciót váltani. Az egységes városképet jóvátehetetlen károk érték Brüsszelben a hatvanas évek óta, és szerintem növekednek a jelei, hogy a brüsszelesedés nálunk is elindulhat, különösen a pesti oldalon. Mindenesetre a budai hegyvidék beépítése már lezárult az utóbbi négy évtizedben, és az eredmény lesújtó. Különösen elkedvetlenítő, jellemző, sőt felháborító, hogy milyen hitvány a nagy anyagi erővel épült luxus lakóházak építészeti ízlése, hogy ezek engedélyezési eljárásaiban mennyire nem érvényesül valamilyen urbanisztikai felfogás. A baluszteres, álneobarokk rémálmok, az óriási kerítések, a hivalkodás színei és formai megoldásai, röviden az újgazdagság ízléstelen önmutogatásának számtalan példája kirívóbb, mint a hatvanas-nyolcvanas évek kispénzű, hat-kilenclakásos társasházainak tömege. Éppen a budai hegyvidék beépítése illusztrálja, hogy Budapesten nagy változások történnek a hétköznapi életben. Teljesen átalakult a telekommunikáció, hiszen 1989-90-ben például még a telefon kiváltság volt, csakúgy, mint a keleti márkájú autó. Döntő fordulat történt a lakások energiaellátásában is, ami megnyitotta az utat a fűtéskorszerűsítések és a háztartások gépesítése előtt. Teljesen átalakult az ingatlanok tulajdonlása, felszabadult az ingatlanpiac, megjelentek a hipermarketek, a szupermarketek, a plázák és még sorolhatók tovább a változások. Ezek úgy mennek végbe, hogy a város kiterjedése és lélekszáma már alapvetően nem változik. Budapest Trianon óta a magyar városhálózatban olyan, mintha az országnak hatalmas vízfeje lenne, ezt mindenki tudja. kPa kisebb mértékben is, de Bécs és Prága is hasonló helyzetben van. Bennünket azonban némiképpen becsap a kétségtelen tény, hogy ekkora nagyvárost Berlinig, Kijevig, Isztanbulig nem lehet találni, s ebből magától értetődőnek gondoljuk, hogy Budapest regionális főváros is lehet. A város mai problémáiból aligha lehet következtetni a jövőjére, az utópiák egyoldalúak, városok esetében pedig általában az esztétikai élményt sugárzó változásokra összpontosítanak. Ha a közeg megfelelő, a nagyszabású és életközeli célokat megvalósító beruházások erőteljes fordulatot hozhatnak. A mai gyakorlat azt mutatja, hogy nálunk ehhez elsősorban központi akarat és állami költségvetési támogatás kell. Másutt a magántőke is képes arra, hogy a