Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - GRANASZTÓl GYÖRGY: Budapest tegnap, ma, holnap

Az ellentétek a nagy budai villák és pesti rész lakásviszonyai között persze hasonlíthattak a maiakhoz, nyomor, tüdővész, vagonlakók. Vagyis a rendezettség segít eltüntetni a piszkot és a szégyent, tehát szőnyegalásöprés, patyomkinfal - igen, ez is lehetséges. Ma nyoma sincs azonban ennek a törekvésnek, mert senki sem szégyelli magát miatta. A háború után összegyalulta a házakat és az életkörülményeket a kommunizmus, amely nivellálni akart, például a nagy lakásokat társbérletesítette. Ideológiai okokból a termelésre összpontosított, a szolgáltatások minőségének javítását vagy fenntartását burzsoá igényességnek tekintette, a jobb módú, pláne osztályidegen népességet kitelepítette vagy további családokat költöztetett otthonukba, így lettek például közösek a mellékhelyiségek. Emlékszem, apám, néhai Granasztói Pál, az író és urbanista többször is elmagyarázta nekem annak idején, hogy a millenniumi időszak nagyságát a még mindig működő víz- és csatornahálózat, a villanyvezetékekés a minden viszontagságot átvészelő épületek bizonyítják, pedig a várost a telekspekulánsok formálták azzá, ami ma építészeti értékeinek is forrása. Működött még jóval az után is, hogy a sorsára hagyták. Az 1989-ben bekövetkezett fordulat óta történt változásokat azért tudom nehezen értékelni, mert ebben gátol a saját foglalkozásom. Várostörténészként - aki az emberek élete iránt érdeklődik, és elsősorban a sorsok alakulásán keresztül próbálja megérteni az épített környezet változásait megtanultam, milyen nehéz véleményt alkotni. Mást figyel az ember a Gellérthegyről vagy egy sétarepülésből letekintve, ismét mást a hétköznapi zajban, zsúfoltságban. Távolság és közelség, kuszaság és erőltetettnek, kietlennek érzett köztéri architektonikus hatások keverednek a régebbi és az újabb kardlapozások, más tömegjelenetek emlékeivel. Ha régen nagyobb volt a rend, ugyan kinek is volt az a rendje, és miért működött jól vagy rosszul. A város tehát, röviden, vélemény a városról. A magam szakmájában megtanultam, hogy nehéz véleményt formálni mindarról, amit a városról, a társadalomról az emberekre hivatkozva szokás állítani a közéletben. Például apám az építészekről, a megfagyott muzsikusokról szeretettel, de bizonyos iróniával hangoztatta, hogy óriási egójuk a képzeletükben sokasodó, hatalmas, mindent elborító épületeik terhét hordja, egy komolyabb építésznek már egy zsebkendőnyi területről is csak a lehetséges megrendelés, az alkalmazható terv és kivitele jut az eszébe. Mindezt előrebocsátva az utolsó tizenöt évre szerintem a törés és a megzavarodás kifejezés illik. Miként nem volt világos, miiyen korszak következik, mit kellene az új épületeknek megjelenítenie, lesz-e új arculata Budapestnek, a társadalom is elszenvedője volt a változásnak. A változásnak,