Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

TANULMÁNY - TOMSICS EMŐKE: Valóság, tervek, ábrándok

sorokból áll. A Fáy-ház és a tőle jobbra lévő épület lábazatán kifelé nyíló pinceablakok vannak, melyek a tüzelő berakására szolgáltak. Ugyancsak kifelé nyílnak a szomszédos ház földszinti ablakai is. A Lakatos utca sarkán új építésű, kétemeletes ház emelkedik, magasan a környezete fölé, tűzfalát mutatva felénk. A modern bérház homlokzata szemmel láthatóan a Fáy-ház homlokzatához illeszkedik, nem új szabályozási vonalat követ. A képen hétköznapi állapotot látunk. (Kivéve az ablakban látható hölgyeket, akiket bizonyára a fényképezés vonzott oda.) A fotográfus nem várta meg, míg a szekerek elmennek. Számára megszokott látvány lehetett a képen látható útakadály. Simonyi fényképész, bár célja feltehetően mindössze annyi volt, hogy megőrizze az utókor számára annak a háznak a képét, ahol Fáy András élt, számos olyan momentumot örökített meg, melyek fontos ismereteket árulnak el az 1870 körüli pesti utcaképről, használatának lehetőségeiről, gyakorlatáról. Por, piszok, szemét, a forgalom zsúfoltsága, a közlekedést nehezítő akadályok és kulturálatlan viselkedés - ezek a pesti utcákkal szemben leggyaktabban felhozott kifogások. Járay József, a Fővárosi Lapok akkor indult „Javaslatok, indítványok" című rovatának első írójaként 1865-ben az utcák modernizálásával foglalkozik. Szempontjai gyakotlatiasak, javaslatai konkrétak, a mindennapi életből indul ki. „Pest érdekében" című írásában arról fejti ki véleményét, melyek azok a változtatások, amiket szükségesnek tart ahhoz, hogy Pest kellemes lakóhely legyen. Javaslata elsősorban arra irányul, hogy az utcán gyalogló ember számáfa elegendő tér legyen. A legfőbb bajt abban látja, hogy az építtetők túlságosan kihasználják a magas telekárak miatt az építési területet, az udvarok kicsik, kevés a fény és a levegő s ugyanezt a hibát követte el a város is, mikor „annyira kevés helyet hagyott a közlekedésre, hogy még jó, ha az utcákban két kocsi egymást kényelmesen kikerülheti, a köztereken pedig egy-két szent szobor elfér." Konkrét javaslattal áll elő azt illetően, milyen szélesnek kellene lennie az utcáknak. Felhívja a figyelmet arra, hogy „minél több az emelet, annál több az abban az utcában járó ember is, s következőleg annál nagyobb a szorongás. Hogy két pár ember egymást kényelmesen kikerülhesse, arra okvetlenül szükséges legalább másfél ölnyi szélességű járda, s ez az, amiért szót emelek." A járda mellett fél öl szélességű mélyedést javasol az esővíz lefolyására, ami ugyanakkor távolabb tartaná a kocsikat is a járdától, hogy „a járókelő népet eltiprással ne fenyegessék". A kocsiknak három-négy öl szélességű útra van szükségük, így véleménye szerint az ideális utcaszélesség 7-8 öl. Ami játda Pest Belvárosában található, alig szélesebb fél ölnél „s az is el van foglalva kiaggatott áruk által - írja -, pedig a gyalog járókelő szintén érdemelne annyi kedvezést, mint a kocsik. A járdák keskenysége okozza, hogy a fél város az utcák közepén kénytelen járni, szüntelen riadozva és visszatekintgetve, ha egy-egy kocsirobaj közelít. A jelenlegi váróig Jaray József: Pest erdekeben. Fővárosi Lapok, 1865. 678. old.